Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Megjegyzések a Szépművészeti Múzeum lombard rajzairól Fenyő Iván Észak-olasz rajzok című művéhez
MEGJEGYZÉSEK A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM LOMBARD RAJZAIRÓL ADALÉKOK FENYŐ IVÁN ÉSZAK-OLASZ RAJZOK CÍMŰ MŰVÉHEZ A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött észak-olasz rajzok alapvető jelentó'ségű katalógusának bevezetőjében 1 Fenyő Iván egyértelműen kifejtette, hogy válogatását egyrészt földrajzi szempontok alapján (kizárva az emiliai területet Parma kivételével), másrészt a különösen gazdagon képviselt művészek (mint Parmigianino, Palma il Giovane és Cambiaso) kiválasztásának figyelembevételével készítette el. Munkája nagyrészt kiadatlan rajzokat szándékozott bemutatni, de szakszerűen kiegészítette a Hoffmann Edith által már publikált anyagot is. 2 A későbbi kutatások időről időre a Fenyő-féle katalógus esetenkénti pontosításához és bővítéséhez vezettek. A jelen megjegyzések - a gyűjtemény 15-17. századi olasz (valamint részben német és flamand) rajzai körében végzett következetes vizsgálat eredményeként - megpróbálnak néhány új szempontot felvetni e földrajzi terület művészetének vizsgálatához, és főként, megkísérlik bővebben tárgyalni a Fenyő könyvében csupán érintőlegesen vizsgált részt, a lombard rajzokat. Az Észak-Olaszországban alkotó művészek rajzai között a budapesti múzeum gyűjteményének jelentős csoportja az egyik vezető egyéniség, Giulio Romano oeuvre-jébe tartozik. Sem a Frederick Hartt monográfiájában összeállított listán 3 , sem a nemrégiben Mantovában a művész tiszteletére rendezett kiállítás katalógusában 4 nem szerepelt a mantovai Palazzo del Te Saladéi Giganti freskóival összefüggő lap, mivel a gyűjteményben másolatként tartották nyilván (63-64. kép). 5 Összevetése a mantovai kiállításon bemu1 Fenyő, I., North italian Drawings from the Collection of the Budapest Museum of Fine Arts, Budapest 1965, 7 sk. 2 Vö. különösen a Miniaturák és olasz rajzok, Budapest 1930, c. művét. A teljes bibliográfiához Fenyő említett művére utalunk. 3 Hartt, F., Giulio Romano, New Haven 1958, New York 1981 2 passim. 4 Giulio Romano, Cat. Milano 1989, 200, 281, 362, 374, 430. 5 Ltsz.: 2121. Toll, ecset, barna tinta, fedőfehér sötét papíron, két egyberagasztott részlet, 300 x 254 mm. Prov.: Peter Lely (Lugt 2092), Esterházy (Lugt 1965). A múzeum egy másik rajza, a Sírbatétel (ltsz.: K.67.23), amelyet Giulio Romano körébe tartozó műként tartanak számon, valójában a művész British Museumban ill. az Ellesmere- gyűjteményben található rajzain megfigyelhető ötletből ered, és egy ismeretlen művész használta fel a mantovai Palazzo Ducale egyik festményénél. Ippolito Costa is ehhez az előképhez folyamodott a mantovai S.Egidio-templom Sírbatételén, mely különböző változatokban megtalálható a Galleria Borghesében és a mantovai Sordi-gyűjteményben. A budapesti rajz azonban, amelyet összetéveszthetetlen vonalvezetése miatt határozottan az ifjabb Lorenzo Costa művének tartok, tükörképesen pontosan megfelel Diana Scultori metszetének, olyannyira, hogy azt mondhatjuk, hogy a rajzot stílusában átalakítva újra felhasználta a művész. (Vö. L'opera incisa di Adamo e Diana Scultori, a cura di Bellini,P., Vicenza 1991, 167-69.) Ugyanerre a következtetésre jutott tőlem függetlenül Zentai Loránd is, aki a közeljövőben publikálni szeretné a rajzot.
