Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Kora- és középső császárkori terra sigillaták
a tény, hogy még Traianus-kori rétegekben is fellelhetők, 58 arra enged következtetni, hogy ezt az árut még Traianus korában is szállíthatták a dunai tartományokba. A felrakott díszű és a barbotindíszes sigillata a nemrég közölt soldunói temető sírjaiban sem fordult elő együttesen 59 , mivel nem egy időben gyártották a kétfajta kerámiát. Késői Traianus-kori forgalmukat igazolja az a tény is, hogy ez az áru megtalálható a Traianus által meghódított Dacia északi részén. 60 Az applikált díszű sigillatákhoz hasonlóan a barbotindíszes áru is csak a Pótol északra található meg Itáliában. Fő exportterületén, a dunai tartományokban az applikált díszű sigillatákénál jóval több lelőhelyét ismerjük. 61 A múzeum kevés dél-galliai sigillatáinak egyike egy Drag.42 (=Hofheim 14=Hermet 28) formájú tálka (paropsis) két S alakú fogóval, alján elmosódott bélyeggel. Felülete különösen a külső oldalon - erősen kopott (7. kép). Ritka típus; 62 korábbi példányain à la barbotine technikával felvitt borostyánlevél-alakú díszítés található a peremen. 63 Aránylag későn jelenik meg, legkorábbi példányait Xantenből, Hofheimből és a Flavius-kori Rottweilből ismerjük. 64 Gyártásuk feltehetően Vespasianus korában kezdődött, de a II. század első negyedében, Traianus-Hadrianus korában is folytatódott. A mi példányunkhoz egy, a londoni Bcthnal Green Museumban őrzött darab áll közel. 65 Pannóniai párhuzamait Zalalövőről és Gerulatáról ismerjük. 66 A másik dél-galliai darab egy Drag.36 formájú lapos tálka keskeny ívelt peremmel, amelyet à la barbotine technikával felvitt borostyánlevelck sora díszít (8. kép). Ezek a tálkák nemcsak méretükben térnek el a hozzájuk rendkívül hasonló Drag.35 típusú edényektől, hanem formaadásukban is; általában laposabbak, és az edények körvonala kevésbé ívelt. Ez a továbbfejlődött változat Hadrianus korától általános, így a mi edényünk is feltehetően a forma által meghatározható időszak vége félé, a II. század első negyedére tehető. A típus a dél-galliai műhelyekben fejlődött ki Nero korában, és innen került át az itáliai sigillata-manufaktúrák forma-repertóriumába. Ami példányunk párhuzamai a Vespasianus kori Rottweilból ismeretesek, 67 de gyártották ezeket a tálkákat Traianus-Hadrianus korában is La Graufesenque-ban vagy Banassacban. 68 Gyártásuk zömmel a Flaviuskorra tehető 6y ; a 69 után feladott Aislingenben még ritkán találhatók, ezzel szemben 58 Gabler, D., ActaArchHung 30 (1978) 406. 59 Applikált díszű sigillaták kerültek elő a következő sírokban; Ba 4, Ba 6, Ba 8, Ba 9, K 6 56.1, 58.12, 58.15. Barbotinos sigillalát találtak: C 26, S 25,57.4, 57.10, 58.16, 58.18-19, 58.20, S 1, N 3. 60 Isac, D., Terra sigillata de la Gilau, Potaissa 1982, IV.t. 31. 61 Gabler, D., Terra sigillata az inotai és a pannóniai halomsírokban, in Norisch-Pannonische Hügelgräber, Várpalota 1988, Veszprém 1990, 150; Cermanovic-Kuzmanovic, A., Zbornik Narodnog Muz.eja, Beograd 8 (1975) 201 ; Cermanovic-Kuzmanovic, A., Djerdapské Sveské. Cahiers des Portes de Fer III, Beograd 1986, 462 skk. 62 Paunier, D., La céramique gallo-romaine de Genève (Mémoires et documents Soc.d'Hist. et d'Arch. de Genève.ser.4), Genève-Paris 1981, 193. 63 Mary, G.T., Novaesium I. Die südgallische Terra sigillata aus Neuss (Limesforschungen 6), Berlin 1967, 24-25, lO.k.7. 64 Oswald-Pryce, 194. 65 Oswald-Pryce, LIV.t.10. <* Gabler, D., ActaArchHung 33 (1981) 29.k.6; ActaArchHung 41 (1989) 453, 8.k.5; Gabler, D., Die Sigillaten von Gerulata, Manuskript, Nr. 100. 67 Planck, 87.t.7. 6S Oswald-Pryce, LUI.t. 12 és 15. 69 Mary, op.cit. 24.
