Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Kora- és középső császárkori terra sigillaták
határozható meg pontosan. Adonyban a legkorábbi palánktáborban találták egy példányát; a tábor építése Vespasianus uralkodásának második felére keltezhető. A fentiek alapján feltételeztük, 48 hogy C.T.S esetleg valamivel korábban működött, mint L.M.Virilis és Q.S.P csoportja. Korábbi keltezését nemcsak a Tiberius-érmekkel, hanem a korai Gellius-kerámiával való együttes előfordulás is támogatni látszott. így igazolva láttuk L—Ohlenroth-nak azt a megfigyelését, miszerint „von diesen oberitalischen Töpfern (sc. L.M.V, Q.S.P, C.T.P, FES.C.T Q.LVC und Q.LV.E) zeigt C.T.SVC durch die Art seiner Bilderstempel, daß seine Auflagentypen denen auf den Kelchen nahestehen, obwohl im ganzen oberitalischen Töpfergebiet niemals Reliefkelche hergestellt worden sind". 49 Ohlenroth tipológiai megfigyelései tehát az arezzói relief-díszes calices és L.M.V csoportja közé teszik ennek a manufaktúrának áruját, amit szerény abszolút kronológiai megfigyelések is támogatnak. A 73 után épített adonyi táborban talált darab mégis arra utal, hogy lényeges időrendi különbség alig van a kétfajta - kétségkívül minőségi jegyei alapján is elkülöníthető - csoport termékei közt. Bár S. Scheffenegger 50 cáfolta egy ilyen időrendi meghatározás lehetőségét, mégis úgy véljük, hogy legalábbis C.T.S esetében a pontosabb keltezés lehetősége fennáll, noha a többi mester (Q.LV.C, SEC.C.T) esetében ez nem igazolható. A múzeum sigillata - gyűjteményének minőségileg leggyengébb kivitelű darabja is észak-itáliai áru: egy ívelten kihajló peremű, félgömbalakú tálka (6. kép). Aterra sigillatára jellemző bevonata teljesen lekopott, nyomai csak a peremnél fedezhetők fél, másutt csak a sárgás okkerszínűre égett agyag látható. Eredeti díszítéséből, a két stilizált liliomból, illetve szőlőfürtből csak előbbinek részletei maradtak meg. A tálka a Conspectus 43.1.1 formát mutatja (=Mazzeo 31 A= Wiesinger 15 a- Drag.35= Pucci 36.6); pontos megfelelői a soldunoi temető síregyütteseiben találhatók, 51 gyakori továbbá a madranoi sírmezőben. 52 A Locarno melletti temető sírjait az ásató a II.sz. első felére keltezte. A forma pannóniai párhuzamai elsősorban az emonai temetők anyagában, 53 illetve az arrabonai Kálvária temető hamvasztásos sírjainak mellékletei között fedezhetők fel. 54 A miénkhez hasonló kisebb tálkák a hasonló típusú nagyobb edényekkel egy készletet alkottak. Rossz minőségük miatt az ilyen darabokat korábban importált sigillaták helyi utánzatának tartottuk. A neutronaktivációs vizsgálatok azonban azt mutatták ki, hogy ennek a kerámiának agyaga összetételében lényegében nem tért el a bizonyíthatóan itáliai eredetű importáruétól, nem szükséges tehát Itálián kívüli gyártóhelyet feltételezni. 55 Ugyanezek a vizsgálatok derítették ki, hogy a barbotindíszes itáliai áru ugyanazokban a műhelyekben készült, mint az applikált díszű, noha a kétféle sigillata nem egyidős. 56 A barbotindíszes itáliai sigillaták általában a későbbi síregyüttesekben találhatók a Locarno környéki temetőkben; ennek alapján már korábban a Flavius-korra kelteztük őket. 57 Nagyobb elterjedésük, valamint az 48 Gabler, D., ActaArchHung 31 (1979) 382. 4y Ohlenroth, op.cit. 240. 50 Zabehlicky, S., Acta RCRF 31-32 (1992) 420. 51 Donáti, op.cit. 180 (T.58,18), 207 (T.58.16), 129 (T.57.10) 91 (C 26). 52 Fransioli, M., Annuario della Soc.Svizzera di Preist, 47 ( 1958-1959) 74. « Petru, Emona LXVI.t.8; Plesnicar, CLXXVII t. T.917,12; CLXXII.t.5, T.886. 54 Gabler, D., Arrabona 6 (1964) 6, 2.k. 55 Ballá, M.-Gabler, D., ArchÉrt 109 (1983) 79. se Gabler, D.-Balla, M.-Bérczy, J.-Keömley, G., ArchÉrt 113 (1986) 34. « Gabler, D., ActaArchHung 29 (1977) 239.
