Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Kora- és középső császárkori terra sigillaták

15. Drag.54 formájú barbotindíszes edény (20-21. kép). SzM Inv. 56.9.A. Lh: ismeretlen; Wartha Vince gyűjteményéből került az. Iparművészeti Múzeumba, onnan 1950-ben a Szépművészeti Múzeumba. M: 14,9 cm. Szá: 8,2 cm. Talpátm.: 5,6 cm. Agyaga sárgásvörös, felülete barnásvörös. Gömbölyded hasú palack, ívelten kifelé hajló alacsony nyakrésszel és keskeny, kifelé duzzadó, a kiégetés során deformálódott peremmel. Talpgyűrűje hosszúkás, konkáv, csonkakúpra emlékeztető. A gömbölyű hasi részen horizontális bevájt vonalak közt cseppentett (à la barbotine) technikával felvitt sűrű díszítés. Fent indákról leágazó hosszúkás, nagy szívalakú borostyánlevelek; valamennyinek csúcsa lefelé néz; a borostyánlevelek közt indán stilizált szőlőfürt vagy bogyó, és azt csipegető páva. Publ.: Szilágyi, J.Gy., Antik művészet, Budapest 1988, 98, 92.kép. A forma párhuzamai: Lud. VMk; Oswald-Pryce, pl. LXXIX.10. Az ábrázolás párhuzamai: Lud. 2, 244, Fig.3; 246, Fig.7; 247, Fig. 12; Juhász, Taf. 31,8 és 14; Juhász, Taf.58,6; Karnitsch, Ovilava, Taf. 13,34; Ruprechtsberger, Taf.21. Kora: II.sz. utolsó-III.sz. első évtizedei. Westerndorfi sigillaták 16. Drag.30 formájú tál (panna) töredéke (22. kép). SzM Inv. 75.23.A. Lh: ismeretlen; vétel 1973. M: 8,13x8,22 cm. A képmezőt fent tojásfüzér zárja (Kellner E 2). A képmezőben levelekre (Kellner 47) támaszkodó ívekkel (Kellner 64) lezárt fülkék sora, bennük szónok (Kellner 18). Amezőket gyöngysorok választják el (Kellner 70). Hasonló képtípus: Kellner, Texttaf. 4,1. Comitialis műhelye, Luppo, Decminus kör. Kora: II.sz. utolsó negyede-III.sz. első évtizede. Az 1. sz. catillus tipológiailag az itáliai sigillatákat osztályozó Atlante X formájába sorolható, amelynek változatai Észak-Itáliában ismeretesek.

1 Ennek a típusnak jellemzője a vertikális perem és az applikált díszítés. Formailag a halterni II és IV készlet (Loeschcke 2 és 5) jellemzőit mutatja, míg bolsenai megfelelője a Goudineau 39. A mi darabunk a forma fejlődésének késői fázisához köthető, mivel oldalfala már nem tagolódik sem kívül sem belül, és a korábbi változatokra jellemző konvex vagy konkáv kiképzés sem figyelhető meg rajta. A későbbi gyártmányok vékonyabb, sarkítottabb oldalfala jellemző rá, továbbá a hangsúlyos talpgyűrű. Ezek a kritériumok általában keltező értékűek, noha a formatipológia abszolút kronológiai értékelésével kapcsolatban C. Wells figyelmeztetése

2 ma is érvényes, miszerint nem igazolható, hogy valamennyi itáliai fazekascentrumban ugyanaz a fejlődés játszódott le, még kevésbé, hogy egyidőben. 1 Bergamini, M., Terre sigillate con bolli del territorio di Budrio, in Nuovi Quaderni 1. Studi in onore di Filippo Magi, Perugia 1979, p. 16, VII.

k.9. 2 Wells, CM., ActaRCRF 17-18 (1977) 137.