Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Rodcsenko és Sztyepanova konstruktivista rajzai a Szépművészeti Múzeumban
adja meg, amitől a teljesen transzparens szerkezet elveszti szigorúan kétdimenziós jellegét, és térbeli hatásúvá válik. 1919 szeptemberétől 1920 őszéig Rodcsenko és Sztyepanova Kandinszkij házában lakott, tehát állandó kapcsolatban voltak vele. Kandinszkij cikke A vonalról az Iszkusztvo folyóirat 1919 februári számában jelent meg, Rodcsenkónak ismernie kellett. Amikor 1919-es munkanaplójába beírta: „Március-április: a blokkfüzetben több tucat tárgynélküli ceruzarajzot csináltam — vonalzóval és anélkül . . . Augusztus: elhatároztam, hogy 10 képet festek feketével-fehéren, vonalzóval, az áprilisban készített rajzok alapján", 20 akkor nemcsak hatása alatt lehetett Kandinszkijnak, hanem feltehetően rivalizálni is szeretett volna vele. Kísérletező szelleméből és egy-egy feladat végrehajtására beállított következetességéből is fakadt, hogy a ceruzarajzokra alapított kísérleteit át akarta vinni vászonra; ez volt a rajz harmadik funkciója. Ebből az elhatározásból születtek lineáris festményei 1919augusztusaésoktóbere között. „Biztos, hogy ezek miatt a vonalak miatt számos bírálatot kapok, azt fogják mondani, hogy nincs festészet ecsetvonások nélkül. En azonban másban látom feladatomat : a feketében meghalt a szín, és most már nem játszik szerepet. Hadd haljon meg az ecsetvonás is.. ." 21 Más szavakkal kifejezve : Rodcsenko a vonal-képek megteremtését a festészet felszámolásának programjaként, a megtervezett folyamat egyik elemeként könyveli el. E korszakba való feketében fekete képeinek sora valóban lemond a szokványos színhatásokról, viszont annál kevésbé a faktúra materiálisán is érvényesülő esztétikumáról. A vonalképekben ezt is visszautasítja, a kompozíciót egyetlen monokróm felületté redukálja, amelyre mintegy ráhelyezi, akár egy színes papírlapra, a lineáris szerkezetet. Az egészen tiszta szín egyedüli érvényesítéséhez — a három, 1921-es monokróm festményhez — vezető úton tehát ez egy szükséges állomás, amit több, zöld, szürke stb. alapszínű kép jelez. A Szépművészeti Múzeum rajza egy sárga hátterű kompozíció {Konstrukció sárga alapon, n° 89, 1919) keretében nyer festői formát. 22 A vásznon ugyanaz a — kicsit létrára emlékeztető — szerkezet jelenik meg, mint a rajzon, csak negatívban s kissé nehézkesebben, kevesebb dinamizmussal. A rajz úgy válik képpé, hogy rajzjellege érintetlen marad. A térhatást itt is a képsíkot keresztülszelő diagonális biztosítja. 23 A ferdén elhelyezett vonalak struktúráját Rodcsenko akkor is felhasználja majd, amikor már az olajfestészettől eltávolodik. Hubertus Gassner véleménye szerint 1929-es Lépcső, és 1934-es NőLeika géppel című fotójának szerkezetét pontosan ez a struktúra határozza meg. 24 A Vonalkompozíció negyedik funkciója előkészítő vázlat mivoltában rejlik. Rodcsenko szeretett volna mintegy 50 vonalfestményt és azonkívül velük egyidejűleg egy „vonalszobrot" 25 is megalkotni. Ez a szerkezet, ahol az egyes elemek síkban, az egész együttes viszont hangsúlyozottan térben helyezkedik el, erre különösen alkalmas lett volna. Ha Rodcsenko ezt az elképzelést nem valósította is meg valamilyen létező konstrukció formájában, hozzá hasonlókat igen. A linearizmus gyakorlatából vezette le 1920-1921-ben a sziluetthatásra 20 Karginov, i. m. 60. 21 Uott. 22 Konstrukció sárga alapon, n° 89, 1919; olaj, vászon; 67,5 x 40,5 cm; Rodcsenko-archívum, Moszkva. 23 Gassner, i. m. (15. j.) 65. 24 Uott., 69-71. 25 Lawrentjew, í. m. (15. j.) 158.
