Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Rodcsenko és Sztyepanova konstruktivista rajzai a Szépművészeti Múzeumban

minden bizonnyal a budapesti Kompozíció lapra megy vissza, leegyszerűsített, nagyvonalú előadásmódban, amelyet az élénk színek csak felerősítenek. Ez a forma tehát eleven maradt Sztyepanova számára még évekkel az első változatok megszületése után is, egészen 1921-ig, amikor addigi absztrakt és figurális festői és rajzstílusát egyaránt elvetette a „táblakép halála" elvének érvényesítéséért, a születő produktivista ideológia kívánalmai szerint. Alekszendr Rodcsenko életútja, művészeti tevékenysége, művészeti nézetei a legszorosabban kapcsolódnak Varvara Sztyepanováéhoz. Mindamellett stílusukban talán több az eltérés, mint a hasonlóság. Rodcsenko korai konstruktivista korszakából, pontosan 1919-ből két ceruzarajza van a Szépművészeti Múzeumnak. Az egyik a Vonalkompozíció címet viseli (54. kép), s hátoldalán a következő felirat olvasható oroszul: „Lineizmus". Rajz festményhez. 1919. IX. 11., 7 X 17,3 cm. A rajz, mint ahogyan ezt a felirat is jelzi, több képhez is vázlatként szolgált, de azonkívül, s szempontunkból ez az érdekesebb, Rodcsenko 1920-ban képviselt linearizmusának egyik kiemelkedő darabja.

15 Fontosságát az is bizonyítja, hogy Rodcsenko „A vonal a legvégső forma" címen tervezett könyvének címlapján szerepeltette volna, három másik rajzzal együtt, mint ahogy erről az 1919-es naplójában látható vázlatai tanúskodnak.

16 Rodcsenko, aki egy-egy problémakört akart elejétől a végéig, vaskövetkezetességgel megoldani, az 5 X 5 — 25 katalógusban így foglalja össze az 1920-as év eredményeit: „1920. Először mutattam meg a VONAL-at, mint a konstrukció részét a 19. Állami Kiállításon".

17 A lakonikus fogalmazás sem fedi el annak a jelentőségét, hogy Rodcsenko valóban a linearizmust tartotta a legfontosabb tényezőnek, ahogy ezt 1921 májusában írt, A vonal című tanulmányában részletesen ki is fejtette: „Mind a festészetnek, mind pedig általában valamennyi konstrukciónak a vonal első és az utolsó tényezője. A vonal az előrehaladás, a mozgás, az összeütközés útja, határ, kapocs, metszet stb. A vonal tehát mindent legyőzött és megsemmisítette a festészet utolsó bástyáit is: a színt, a tónust, a faktúrát és a síkot. . ."

18 A Szépművészeti Múzeum Vonalkompozíció'ya, ugyanúgy, mint számos, hozzá közelálló rajz ebből az időszakból, egyszerre több funkciót tölt be, több szempontból elemezhető. Az első Rodcsenko vonalelméletének illusztrálása, a teória vizuális kifejezése. Úgy tűnik, Rodcsenko számára ebben az időben az elmélet ugyanolyan nagy, ha nem még nagyobb jelentőséggel bírt, mint a művészi gyakorlat, ezért keresett különféle vonalmegoldásokat eltervezett könyve: „A vonal a legvégső forma" címlapjához (53. kép).

10 (Az említett vázlaton a mi rajzunk három másik rajzzal együtt szerepel.) A második funkció : a rajznak, mint autonóm műnek a létrehozása. A tökéletesen egynemű, egymástól alig különböző vonalak egészen kis eltérésekkel, egymás felett rendeződnek el, de valódi értelmüket az őket keresztülszelő, diagonális tengely 15 A linearizmushoz lásd: Karginov, G., Rodcsenko, Budapest 1975, 59-62; Gassner, H., Aleksander Rodtschenko: Konstruktion 1920 oder die Kunst, das Leben zu organisieren, Frankfurt am Main 1984, 64-76; Lawrentjew, A., Was ist eigentlich Lineismus? in Die Grosse Utopie, i. m. 157-159. 16 Rodcsenko: Noteszlap, 1919. L. Karginov, i. m. 69, 48. kép. 17 5 X 5 = 25, i. m. (8. j.), lapszám nélkül. 18 Karginov, i. m. 61-62. 19 Lawrentjew, i. m. (15. j.) 158 (ill.).