Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Etruszk parasztasszony urnája Terriccióból
Múzeumnak adományozta. F. Gamurrini 18 1880-ban egy feketemázas tál töredékét közölte, „amelyet Adriano Giunti talált a Cecina folyó jobb partján fekvő Terriccio egy sírjában", és amelyen szögletes, bekarcolt betűkkel az etruszk tarchntes felirat olvasható. 19 Egy másik dokumentum az a levél, amelyet Gabriele (?) Giunti 1878-ban a firenzei Reali Musei-hoz intézett négy szobrocska tárgyában. A levél és a rá adott válasz teljes szövegét közlöm a Függelék-ben. Tulajdonképpen Giunti nem beszél kifejezetten arról, hogy Terriccióban találta a tárgyakat, bár a múzeum igazgatójának válasza erre látszik utalni. Tény csak annyi, hogy a szobrocskák bronzból voltak és etruszk munkák. Arról, hogy mi lett a sorsuk, semmiféle feljegyzés nincs. A harcosszobrocska (a levélben a 4. sz.) leírása arra a „Laran"-ként említett híres szobrocskára emlékeztet, amely már a 18. században a firenzei Nagyhercegség gyűjteményében volt (jelenleg a Museo Archeologico-ban, ltsz. : 586). Hasonló késő-archaikus szobrocskák számos kisebb és nagyobb méretű, páncélos és ruhátlan, eredeti és hamis változata volt ismeretes már 1878 előtt is. 20 A budapesti hamv-urna, ha tanúsága nyilván bizonytalan értékű is, némiképp gazdagítja Terriccio etruszk múltjának képét. Könnyen lehet, hogy az említett Giunti volt az, aki szülőföldjének múltja iránti szenvedélyes érdeklődését kereskedelmi érdekeivel összeegyeztetve, külföldi vevőt szerzett az etruszk urnára, de sem azt nem tudjuk, ki találta, sem azt, hogy mikor. A cement-nyomok az urna és a fedél hátán arra mutatnak, hogy nem egyenesen a földből jöttek, hanem esetleg falba voltak beépítve, mielőtt a két kő Magyarországra érkezett, esetleg Terriccióban — és talán még Stanislaw Poniatowski idejében. Ez után a hosszúra nyúlt bevezető után nézzük magát az urnát. Leltári száma 50.1324.1-2 (azelőtt a Nemzeti Múzeumban 1879/145). (4-7. kép) Anyaga fehér volterrai alabástrom szürke erekkel és látható kristályok nélkül. Az urna méretei: hossza fönt 61,5 cm, alul 63 cm; szélessége fönt 25 cm, alul 30,8 cm; magassága 35 cm; a lábak magassága kb. 4 cm; belső mélysége 24 cm. A fedél hossza 69 cm, szélessége 24 cm, magassága 36 cm. Az urna és a fedél hátán az említett cementnyomok modern falbahelyezésére mutatnak. Az urna lábainak szabálytalansága alighanem az eredeti tömb gömbölyű formájának tudható be. A felület megőrizte az eredeti megmunkálásából származó, csaknem vízszintes nyomait a kissé ívelt szélű vésőnek, a függőleges csákány-karcolások viszont modernek, emellett kisebb korróziók és lerakódások is láthatók rajta. A fedélen a fej a nyakkal, a bal váll és kézfej a bal karral együtt letörött, de a darabokat jól illesztették vissza; csak a jobb váll kis darabja hiányzik. A homlokon két kisebb sérülés. A jobb kéz ujjai, az esetleg bennük tartott tárggyal együtt, ugyancsak hiányzanak. A fedél szélein végig kitöre18 Appendice al Corpus Inscriptionum Etruscaruin ed ai suoi supplementi di Ariodante Fabretli, Firenze 1880, 9, 52. sz. 19 A név ebben a formában nem ismert máshonnan, de van egy tarchnta Perugiából és egy tarchntias Radicofaniból, 1. Thesaurus linguae Etruscae 1. Indice lessicale (kiad. Pallottino, M.Pandolfini Angeletti, M.), Roma 1978, 331, s. v. 20 A kérdésről Richardson, E. H., Etruscan Votive Bronzes, Mainz 1983, 173 skk, kül. 180, 2. sz., 29. j. ; Cristofani, M., / bronzi degli Etruschi, Novara 1985, 279, 87. sz. ; Q. Maule, StEtr 57 (1991) 53-63 ; Romualdi, A., in Roma, 1000 anni di civiltà, katal. Montréal 1992 (kiad. A. La Regina), Roma 1992, 69, 16. sz.
