Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Etruszk parasztasszony urnája Terriccióból
közölt térképe 6 mint rézbányát és etruszk lelőhelyet tünteti fel. A térkép későbbi kiadásaiból eltűnt Terriccio," és nem szerepel az etruszkok bányászati tevékenységét felmérő jelenleg használatos térképeken. Ezeken Volterra térségét Miemo, Camporbiano, Montecatini Val di Cecina és Montaione rézbányái képviselik. 8 Közülük csak a legutolsó kettőn tudunk egyáltalán régészeti leletekről. Másfelől a bánya-körzetek nem szükségképpen sűrű lakosságúak; a gazdagság nem itt halmozódik fel, hanem ott, ahol a fémek finomítása és kereskedelme folyik. ,J Terricciótól néhány km távolságra rendkívül gazdag régészeti lelőhelyek vannak, mint Castellina Marittima (amely alabástrom-bányáiról is nevezetes), 10 Riparbella, Belora, Casaglia, Cecina és Vada fentebb említett kikötője. 11 Enrico Fiumi beszámol arról, hogy a terricciói rézbányában, amely korábban a Poniatowski hercegek tulajdonában volt, ókori bányászat nyomaira bukkantak; ugyancsak gyakran kerültek elő etruszk leletek is a Poniatowskiak birtokain. 12 A térségben már 18. századi térképek természeti kincsek és régészeti leletek együttes jelenlétét jelzik, de különösen a 19. század elején számos ipari és kereskedelmi vállalkozás létesült további kiaknázására, aminek reménye számos külföldit is vonzott. 13 Stanislaw Poniatowski herceg (Varsó 1754 — Firenze 1833), az utolsó lengyel király unokaöccse, aki hiába próbálta meg, hogy örököseként megszerezze a trónt, 1785-1795 között Rómában élt; Lengyelország felosztása után 1795-ben először Bécsben telepedett le, majd 1805-től ismét Rómában. Nagy kiterjedésű birtokokat 6 Fiumi, E., StEtr 29 (1961) 253-292, térképpel; ugyanez a térkép: Fiumi, E., in EAA VII, Roma 1966, 1199, 1342. k. 7 Fiumi, E., I confini della diocesi ecclesiastica del municipio romano e dello stato etrusco di Volterra, Archivio Storico Italiano 126 (1968) térkép a 24-25. lap közt; a térképen látható, hogy Volterra területének határa az etruszk korszakban közelebb volt Livornóhoz, továbbá hogy a Fine, Cecina és Lopia közti terület, amelyen Terriccio fekszik, a római császárkorban is Volterra városához tartozott; a longobard kortól a pisai egyházmegye része volt; 1. még Fiumi, E., Archivio Storico Italiano 116 (1958) 450. K Pl. Cristofani, M., Etruschi. Cultura e società, Novara 1978, 54, ill.; Uő., in Gli Etruschi. Una nuova immagine, Firenze 1984, 77; Ciacci, A., in Dizionario della civiltà etrusca, Firenze 1985, 175; VEtruria mineraria, kat. Massa Marittima, stb., szerk. G. Camporeale, Milano 1985, 32, térkép; Cristofani, M., in Rasenna. Storia e civiltà degli Etruschi, Milano 1986, 120, térkép. Vö. még Tanelli, G., in Secondo Congresso Internazionale Etrusco, Firenze 1985, Atti, Roma 1989, 1410, ill. és Montecatini rézbányáiról uott, 1413. 9 Fiumi, StEtr i. h. (6. j.) 283, 83. j.; Cristofani, M., Geográfia del popolamento e storia economico-sociale nell'Etruria mineraria, in VEtruria mineraria, XII Convegno di Studi Etruschi edltalici, 1979, Firenze 1981, 433. 10 Niccolai, A., Sui materiali in cui sono scolpite le urne cinerarie di Volterra, StEtr 2 (1928) 422-425; alabástromot már az etruszkok is bányásztak. Fiumi, E., StEtr i. h. (6. j.) 283, Castellina Marittimában is említ ókori rézbányát. 11 Castiglioncellóról, Vadáról és Beloráról 1. a további irodalmat: Nielsen, M., in Welt d. Etr. Koll, i. h. (3. j.), 206-207, 1., 3. és 4. sz. 12 Fiumi, StEtr i. h. (6. j.) 283, 78-79. j. Ókori bányászat nyomairól 1. még Toscanelli, N., Pisa neWantiehità, 1, Pisa 1933, 65, 1. j. 13 Targioni Tozzetti, G., Relazioni d'alcuni viaggi fatti in diverse parti della Toscana per osservare le produzioni naturali e gli antichi monumenti di essa, 3, 2. kiad., Firenze 1769, tárgyalja Toscanának ezt a részét; nála Terriccio Volterra térségének térképén van feltüntetve, de nincs említés sem bányákról, sem régészeti leletekről; ekkor valószínűleg még nem tudtak róluk. Vö. Cristofani, M.-Ciacci, A., Prospettiva 22 (1980) 35-45. A térségben folyó kereskedelmies ipari tevékenységről 1. Riparbelli, A., in La Toscana dei Lorena, riforme, territorio, società (Atti del Convegno Grosselo 1987, kiad. CiufToletti, Z.-Rombai, L.), Firenze 1989, 99-121, kül. 114; Arrigoni, T., uott 123-136; Coppini, R. P., uott 605-638.
