Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban

FRANCESCO FRANCIA ÉS MŰHELYÉNEK FESTMÉNYEI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Franciának nevezett Francesco Raibolini bolognai festőtől (1450 k.-lSH)

1 és műhelyétől öt festményt őriz a budapesti Szépművészeti Múzeum. Közülük három, a Szent Család (ltsz. : 4244), a Krisztus a kereszten Szűz Máriával és János evangélistával (ltsz.: 4259) valamint a Mária gyermekével tájban (ltsz.: 4232) Pálffy János gróf hagyatékával 1912-ben került a múzeumba, a másik kettő pedig, a Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal (ltsz. : 48) és a Mária gyermekével és két angyallal (ltsz.: 61) 1871-ig az Esterházy-gyűjteményhez tartozott. Ezeknek a műveknek a tanulmányozása lehetőséget ad arra, hogy foglalkozzunk Francia stílusfejlődésének néhány kérdésével, annak a festőnek a pályájával, aki, mint 1678-ban Malvasia írta,

2 az 1500 körüli időkben Lorenzo Costa és Amico Aspertini mellett a bolognai festőiskola legkiválóbb képviselője volt. A bolognai egyetem történészeitől és költőitől kezdve,

3 a városban uralkodó Bentivoglio családon át

4 Isabella d'Estéig, aki mantovai dolgozószobája számára egy sajnos végül nem kivitelezett képet rendelt meg tőle,

5 már kortársai körében hírnévre tett szert, amelynek megalapozottságát teljes mértékben igazolják a fennmaradt művek. 1 A Franciára vonatkozó dokumentumokhoz vö. Giudici, C, Francesco Francia, in kat. Bologna e VUmanesimo 1490-1510 (szerk. M. Faietti és K. Oberhuber), Bologna 1988, 358-360. 2 Malvasia, C. C, Felsina Pittrice. Vite de' pittori Bolognesi, Bologna 1678, Bologna 1841 (G. Zanotti gondozásában). 3 A Francia kortársi megítélésére vonatkozó legkorábbi adataink Bumaldótól (vö. Bumaldo, G. A., Minervalia Bononiensia . . . , Bologna 1641), Maivasiától (i. m.), majd Calvitól (vö. Calvi, J. A., Memorie della vita e delle opere di F. Raibolini, detto il Francia, pittore bolognese, Bologna 1812) származnak. Az újabb irodalomból vö. Baxandall, M.-Gombrich, E. H., Beroaldus on Francia, JWCl 25 (1962) 113-115; Bologna e l'Umanesimo m. Francia grafikai ceuvrejének tárgyalásával. 4 A Bentivogliókról vö. Ady, C. M., The Bentivoglio of Bologna. A Study in Despotism, London 1937. 5 Isabella d'Este több megbízást is adott Franciának. A studiolo számára soha el nem készült, de a festő, Isabella és Girolamo Casio közötti terjedelmes levelezésben (1505-1511) szereplő festményen kívül Francia 1510 júliusa és augusztusa között megfestette az őrgrófnő fiának, Federico Gonzagának a képmását, amely ma a New York-i Metropolitan Museumban van (ltsz. : 14.40.638). Sajnos nem maradt ránk Isabella portréja, amelyet Francia 1511-ben festett. A studiolóról vö. Brown, C. M., The Church of Santa Cecilia and the Bentivoglio Chapel in San Giacomo Maggiore in Bologna, Mitteilungen des Kunsthistorischen Instituts in Florenz 13 (1968) 301-324; Isabella képmásáról vö. Luzio, A., Arte retrospettiva: I Ritratti di Isabella d'Este, Emporium 1900. máj us— június, 344-359, 427-442; Federico képmásáról vö. Luzio, A., Federico Gonzaga ostaggio alla corte di Giulio II, Archivio della R. Società Romana di Storia Patria 9 (1886) 563-566 és Yriarte, C, Isabella d'Este et les Artistes de son temps, Gazette des Beaux-Arts 38 (1896) 330-346. 9* 131