Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban
Eredeti festő volt. A pálya indulása, amely feltehetőleg a quattrocento nyolcvanas éveinek elejére esik, szinte független a ferrarai és a bolognai kortársak hatásától, sokkal inkább toszkánai mesterekhez, Verrocchióhoz, Lorenzo di Credihez, valamint a németalföldi festészethez kötődik. A legmagasabb szintre érett férfikorában jutott el, amikor is, nem utolsó sorban a Peruginóhoz való korai közeledésének köszönhetően, a cinquecento modern stílusát számos vonatkozásban előrevetítette. Az 1517-ben bekövetkezett halálát megelőző kései korszakában — még ha kevésbé szerencsésen és az igazi megértés képessége nélkül is — a raffaellói klasszicizmus példáján újult meg, elsősorban annak Fra Bartolomeo által kialakított változatát tartva szem előtt. 6 Seregnyi tanítványa és virágzó műhelye volt, amelynek néhány munkamódszerére, többek közt épp a magyarországi múzeumban őrzött festmények segítségével, fény deríthető. A Pálffy-gyűjteményből származó Szent Családot (29. kép) 7 , amely a Keresztrefeszített Krisztussal együtt kimagasló minőségnél fogva érdemel megkülönböztetett figyelmet, egyöntetűen Francesco Franciának tulajdonítja a szakirodalom. A sor Waagennel (1854) kezdődik, aki még Londonban, Lord Dudley Ward gyűjteményében látta a képet. Később Crowe és Cavalcaselle (1871) tévesen a budapesti képhez tartozóként írja le azt a feliratot és 1495-ös dátumot, amely pedig egy másik, csak Máriát gyermekével ábrzázoló képen olvasható. Ez utóbbi akkoriban szintén Lord Dudley Ward gyűjteményéhez tartozott, jelenleg pedig a New Haven-i Yale 6 Röviden összefoglalva így rekonstruáltam Francia stílusfejlődését diplomamunkámban, amely előmunkálat a művészről szóló monográfiámhoz. Vö. Toniolo, F., Francesco Francia, 3 kötet, a padovai egyetem bölcsészkarán elfogadott diplomamunka, 1985-86. A művész korai korszakáról vö. Longhi, R., Officina ferrarese, Firenze 1975, különösen 79-80. Longhi alapvetéséből kiindulva halad tovább Volpe, C, Un quadro in cerca d'autore: l'ignota deli' Ambrosiana, in Scritti di storia delVarte in onore di Federico Zeri 1, Milano 1984, 263-275. A peruginós korszakról vö. Longhi, R., Percorso di Raffaello giovine, Paragone 6 (1955) 8-23; Ballarin, A., Una nuova prospettiva su Giorgione: la ritrattistica degli anni 1500-1503, in Giorgione, Atti del Convegno Internazionale, Castelfranco Veneto 1979, 227-252; Romano, G., Verso la maniera moderna: da Mantegna a Raffaello, in Storia delVarte italiana, II. rész, II. kötet, 6, Torino 1981, 3-85. Francia cinquecentóbeli működését vizsgálja Stagni, S., Francesco Francia, in Pittura bolognese del 500 I, Bologna 1986, 1-9 és Tazartes, M., Aspertini da Bologna a Lucca: gli affreschi della cappella di Sant'Agostino in San Frediano, Ricerche di Storia delVArte 17 (1982) 29-48; uő., Artisti e committenti ai primi del Cinqucento in San Frediano di Lucca, Ricerche di Storia delVArte 21 (1983). Francia működéséről Modenában és Reggio Emiliában vö. Roio, N., Intorno alla vasariana «gara délie città» per Francesco Francia, Antichità Viva 30 (1991) n. 3, 5-16. A bolognai festészet helyzetéről a quattrocento végén vö. Bacchi, A., Vicende della pittura nell'età di Giovanni II Bentivoglio, in Benlivolorum Magnificentia, Roma 1984, 285-335; Lucco, M., La pittura a Bologna e in Romagna nel secondo Quattrocento, in La pittura in Italia: Il Quattrocento I, Milano 1986, 240-255. 7 Ltsz.: 4244, fa, 64 x 48,5 cm. Prov.: Lord Dudley Ward gyűjteménye, London; 1892-ben Sedelmeyer párizsi műkereskedő szerezte meg, aki eladta Pálffy János grófnak; 1912-től a budapesti múzeumban, A szövegben idézett bibliográfiai tételek: Waagen, G. F., Treasures of Art in Great Britain II, London 1854, 235; Crowe, J. A.— Cavalcaselle, G. B., A History of Painting in North Italy II, London 191 2 2 , 274; Berenson, B., The North Italian Painters of the Renaissance, New York-London 1907, 233; Reinach, S., Repertoire de peintures du moyen âge et de la renaissance II, Paris 1907, 200; Lipparini, G., Francesco Francia, Bergamo 1913, 44, 102; Gronau, G., Francia, Francesco, in Thieme-Becker, XII, 1916, 319-323. 1965-ig a festmény teljes bibliográfiáját közli Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 241-242; vö. még Berenson, B., Italian Pictures of the Renaissance. Central Italian and North Italian Schools I, London 1968, 147; Mravik, L., North Italian Fifteenth Century Paintings, Budapest 1983, 22. sz.; Stagni I. h. (6. j.) 8; Museum of Fine Arts Budapest, Budapest 1991, 43.
