Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Megjegyzések a múzeum Domenico Ghirlandaio rajzához
ségtelenül szoros stíluskapcsolat felismerése a budapesti rajz meghatározását is helyes irányba terelte. Miután előbbit Everett Fahynek, a merőben szubjektív feltételezések köréből kiemelve, Domenico Ghirlandaio egyik freskójához készült vázlatrajzként sikerült meghatároznia, 4 kézenfekvővé vált, hogy a budapesti rajz mesterét is ebben a körben kell keresnünk, s 1983-ban Jean K. Cadogan, Ghirlandaio rajzainak monográfusa fel is vette a firenzei festő, Michelangelo mesterének újonnan meghatározott rajzai egyik csoportjába. 5 A rajz készítőjének meghatározása jelenleg megoldottnak látszik, az alább következő megjegyzések elsősorban a budapesti lap versóját érintik (24. kép), mely mindeddig elkerülte a lappal foglalkozó kutatók figyelmét — jóllehet a rajta látható ábrázolások Ghirlandaio művészi pályájának, stiláris fejlődésének alakulásához további érdekes adalékkal szolgálhatnak. A lap hátoldalán a rectón használatosnál vékonyabb tollal és valamelyest sötétebb barna tintával készített drapéria-tanulmányok láthatók, melyek széken (vagy trónuson), illetve földön ülő nőalak ruházatának redővetését ábrázolják. A két oldal rajzai egészükben véve egyazon művész személyes rajzstílusának jegyeit mutatják, bár a versón alkalmazott technika egyszerűbb, tiszta tollrajz, a rectón látható, ecsettel felvitt fehér csúcsfények nélkül. A kontúrok és az árnyalóvonalak rajza is szárazabb, merevebb, ridegebb, nélkülözi a recto vonalstílusának könnyed hajlékonyságát, elegáns lendületességét. A verso két drapériájának redőstílusa is konzervatívabbnak, régiesebbnek tűnik a rectón láthatóénál, s valóban: a velük közvetlenül összefüggő ábrázolásokat egy, az előző generációhoz tartozó firenzei festő, Fra Filippo Lippi festményein találhatjuk meg. A lapsík mintegy kétharmadát elfoglaló és feltehetőleg elsőként készített jobb oldali ülő nőalak mintaképe a pratói dóm szentélyét díszítő freskóciklus Szent István felravatalozását ábrázoló jelenetének alsó részén jobbra, a halott lábánál látható (21. kép) G . A freskó és a rajz alakja között a részletekben megfigyelhető számos eltérés, valamint az a tény, hogy a rajzon a gyászoló nőalak törzse, feje kidolgozatlan, legelőször annak a kérdésnek a felvetésére késztet, hogy vajon a budapesti rajz nem a freskóhoz készített vázlatnak tekintendő-e. Ennek a feltevésnek ellentmond azonban, hogy hasonlóan modern keresztvonalas árnyalási technikával Filippo Lippinek vagy műhelyének, körének ránk maradt rajzain nem találkozunk. 7 A kontúrvonalak oldott könnyedsége is a század utolsó negyedének firenzei művészgenerációja által alkalmazott rajztechnikára utal. A fennmaradó egyetlen lehetőség tehát arra követ1 A lille-i drapéria-tanulmány és a firenzei Santa Trinitàban, a Cappella Sassetti külső ívén található freskó Augustus alakjának összefüggéséről 1. Fahy, E., in Studies in Late Medieval and Renaissance Painting in Honor of Millard Meiss 1, New York 1977, 155-156. Bár a freskó és a rajz összefüggése Meiler Péter közlése révén Tolnaynak is tudomására jutott, továbbra is fenntartotta a rajz Berensontól származó Michelangelo-attribucióját, 1. Tolnay, Ch. de, Corpus dei Disegni di Michelangelo 1, Novara 1975, 2. sz. (a korábbi irodalommal). Francis Amcs-Lcwis a rajzot előbb Ghirlandaio elveszett vázlatrajza után készült másolatnak tartotta, a műhely valamelyik közepes tehetségű tagja vagy a fiatal Michelangelo kezétől, 1. Arnes-Lewis, F., Drawing in Early Renaissance Italy, New Haven-London 1981, 87, és uő., The Art Bulletin 63 (1981) 51, majd elfogadta a Ghirlandaio attribúciót, 1. Gazette des Beaux-Arts 131 (1989) 118. 5 Cadogan, J. K., The Art Bulletin 65 (1983) 286. 6 A freskókompozíció jelzett és datált: FRÁTER FILIPPUS OPUS 1460. 7 Összefoglalóan 1. Degenhart, B.— Schmitt, A., Corpus der italienischen Zeichnungen 13001450 ï 2 és 4, Berlin 1968, 431-445, 299-306 t. és Ruda, J., Filippo Lippi Studies. Naturalism, Style and Iconography in Early Renaissance Art, New York-London 1982, 138-167, 70-90 k.
