Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Megjegyzések a múzeum Domenico Ghirlandaio rajzához

keztetnünk, hogy a freskóhoz készített rajztanulmány későbbi másolatával állunk szemben. Az elő- és hátoldal rajzainak stílusában látható különbségek ugyanakkor minden bizonnyal abból adódnak, hogy a másolót, Domenico Ghirlandaiót a mintakép régiesebb stílusa, rajztechnikája is befolyásolta. Hasonló rajzmásolattal egyébként a freskó másik, bal oldali gyászoló nőalakja esetében is találkozhatunk : ezt az alakot a British Museum és az Uffizi egy-egy rajza őrzi (22-23. kép), előbbi egy kidolgozottabb alaktanulmány, talán egy cartone után készült gyengébb minőségű másolat, feltehetően Ghirlandaio műhelyéből,

8 utóbbi, melynek mintaképe egy a budapestiéhez hasonló rendeltetésű redőtanulmány lehetett, ugyancsak a századvég valamelyik firenzei művészének munkája lehet.

9 A hátoldal bal felső sarkában elhelyezett drapéria-tanulmány forrása hasonló az előzőéhez: redőrendszerét megtaláljuk Filippo Lippi egyik Madonna-alakján, mely a pratói Galleria Comunaléban őrzött oltárképen látható (25. kép).

10 A redőzet számos kisebb eltérése, valamint az a tény, hogy a rajzon ábrázolt drapéria teljesebb (a festményen egyes részleteit a két szent alakja eltakarja), gazdagabb és plasztikusabb (az oltárkép számos gyengébb részlete minden bizonnyal a műhely munkája), arra utal, hogy e rajz esetében Filippo Lippi egy másik, az oltárkép Madonna alakjához készített drapéria-tanulmányának másolatával állunk szemben. Jóllehet a budapesti rajz két drapéria-motívumának pontos mása nem jelenik meg Domenico Ghirlandaio ránk maradt festményein — változtatás nélküli felhasználásuk a 15. század végén Firenzében, egy hozzá hasonló rangú festőszemélyiség esetében elképzelhetetlen is volna —, az e rajzon rögzített alakok, redőmotívumok hatásával néhány saját kezű, illetve festőműhelyében készített művén találkozhatunk. Filippo Lippi festményeinek, főként a pratói dóm freskóinak fontosságára Domenico Ghirlandaio fejlődésében elsőként A. Venturi, majd az ő nyomán C. L. Ragghianti hívta fel a kutatók figyelmét.

11 A budapesti rajz jobb oldali alakjával kapcsolatosan elsősorban a Szent István felravatalozásának Ghirlandaio hasonló felépítésű jelenetet ábrázoló San Gimignanó-i freskójára gyakorolt nyilvánvaló kompozicionális hatása figyelemre méltó (26. kép).

12 A kompozíció jobb alsó sarkában 8 London, British Museum, ltsz.: 1860-6-16-138 recto. L. Popham, A. E.-Pouncey, P., Italian Drawings in the Department of Prints and Drawings in the British Museum. The Fourteenth and Fifteenth Centuries 1 és 2, London 1950, 151. sz., 142 t.; Degenhart-Schmitt, /. m. 543. sz., 369c t.; Ames-Lewis 1981, i. h. (4. j.) 56-58, 19. k. 9 Firenze, Gabinetto disegni e stampe degli Uffizi, ltsz. : 124 F. A rajzot Berenson Francesco Granacci műveként vette fel corpusába (/. m. 969 E sz.), ülő apostolalakhoz (!) készített tanulmányrajzként. A pratói freskó megfelelő alakjával való összefüggést felismerve Gigetta dalli Regoli, Critica d'

'arte 16, 104. sz. (1969) 43, 1. k., Filippo Lippi vázlataként publikálta. Lippi rajza utáni 15. század végi másolatként közli Ruda, i. m. 156-157, 90. k. 10 A Madonnát Szent Istvánnal, Keresztelő Szent Jánossal és a donátorokkal ábrázoló oltárképet Filippo Lippi a pratói „Ospedale del Ceppo" számára készítette, 1453-ban vagy röviddel az előtt. 11 Venturi, A., Storia delVarte italiana 7,1, Milano 1911, 718; Ragghianti, C. L., U

Arte 38 (1935) 342-360. 12 A San Gimignano-i plébániatemplom Sta. Fina sírkápolnáját díszítő freskók feltehetően az 1470-es évek közepén, illetve, egyes kutatók véleménye szerint, az évtized második felében készülhettek, 1. Rosenauer, A., Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 22 (1969) 60, 10. j. ; 80, 81. j. ; Cadogan, J. K., Zeitschrift für Kunstgeschichte 46 (1983) 35, 23. j., illetve uő., /'. h. (5. j.) 280-281 és uő., in Drawings Defined (szerk. Strauss, W.-Felker, T.), New York 1987, 69.