Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban
a Felsina Pittrice-ben azt állítja, hogy kezében volt Francia műhelynaplója, a Vacchette, amelyben a kiadásokra, megrendelésekre stb. vonatkozó különféle feljegyzéseken kívül több mint kétszáz tanítvány nevét olvasta, akik hosszabb-rövidebb időt töltöttek a mester bolognai műhelyében. Ennek a dokumentumnak mára nyoma veszett, de a Vacchetté-ről szóló tudósítás szavahihetőségétől függetlenül is, akár a budapesti képek, akár a szerte a világban szétszóródott megannyi más festmény arról tanúskodik, hogy Francescót egész pályáján fontos és tevékeny műhely segítette. 27 Ezeknek a műveknek a tanulmányozása némi fényt vet a mester és tanítványai által alkalmazott néhány gyakorlati eljárásra. Bizonyosra vehető például, hogy kartonok segítségével a műhely gyakran használt fel ismételten egy-egy kompozíciót. Ha egyfelől a budapesti Szent Család és a Metropolitan Madonnája a mester vonatkozásában példázzák ennek az eljárásnak az alkalmazását, másfelől a Mária gyermekével és két angyallal, valamint a Mária gyermekével tájban a tanítványok kartonhasználatát dokumentálják. Az előbbi festményen a középső rész méretben is átfedi a két, fent idézett saját kezű kép középső részét, míg az utóbbinál, amint már Colasanti és Gerevich is megjegyezte (1912), 28 a Szűz és a gyermek alakja szinte pontosan megegyezik a ma a pármai képtárban levő, Francia által jelzett és 1515-ös évszámmal ellátott oltárkép megfelelő figuráival (38. kép). Az első kép esetében a szerény képességű tanítvány a mesternek nem csupán egyetlen, saját kezű művét idézi, hanem, ha nem is pontosan, a két oldalsó angyalt is Franciától veszi át. Ilyen angyalokat festett a mester a müncheni Máriát gyermekével és két angyallal ábrázoló képén és a ma Raleigh-ben levő azonos témájú festményén. 29 A Madonna tájban kompozíciónál viszont a festő a nagyméretű pármai oltár-táblának csupán egyetlen részét emeli ki és helyezi el tájban. Más alkalmakkor elveszett prototípusok nyomán ismétlik különböző tanítványok ugyanazokat a kompozíciókat. Valószínűleg ebbe 27 Francia iskolájáról vö. Venturi, A., La pittura bolognese nel XV secolo, Archivio Storico delVArte 3 (1890) 281-295; Jacobsen, E., I seguaci del Francia e del Costa in Bologna, VArte 7 (1905) 83-93; Malaguzzi Valeri, F., La scuola del Francia, Rassegna d'Arte 1 (1901) 134-139. Újabb keletűek a Francesco fiaival, Jacopóval és Giulióval foglalkozó tanulmányok. Vö. Roio, N., Giacomo e Giulio Raibolini detti i Francia, in Pittura bolognese del '5C0 I, Bologna 1986, 29-57, az addigi irodalommal, továbbá Bologna e l'Umanesimo m. 361-362. 28 Parma, Pinacoteca Nazionale, ltsz.: 130, fa, 226 x 172 cm. Vö. Ghidiglia Quintavalle, A., La Galleria Nazionale di Panna, Milano 1966, 14. Jelezve balra az első lépcsőfokon: /.francia aurifex bononiensis f. MDXV. Nyilvánvaló a műhely — talán Francia fiainak — közreműködése. A provenienciáról vö. Roio, i. h. (6. j.) 10-12, aki meggyőzően tételezi fel, hogy az oltárképet a S. Prospero templom bencés szerzetesei rendelték meg Reggio Emiliában. A budapesti Madonnáról, mint a pármai oltárkép középső részének derivációjáról vö. Colasanti, A.-Gerevich, T., I Quadri italiani nelle collezioni del conte Pálffy in Ungheria, Rassegna d'Arte 12 (1912) 165-170. 29 A müncheni festményről (ltsz.: 1052) vö. Alte Pinakothek München. Katalog V, Italienische Malerei, München 1975, 44-45, 42. kép. A sajnos erősen átfestett mű minősége a sajátkezűség mellett szól. Az átfestés Mária kék köpenyén a legfeltűnőbb. A stílus 1495 és 1500 közötti datálást valószínűsít. A bolognai Zambeccari-gyűjteményből 1832-ben vásárolták meg II. Miksa király gyűjteménye számára; A Raleigh-i North Carolina Museum of Art képéről (ltsz.: G.L. 60.17.39) vö. Shapley, F. R., Paintings from the Samuel H. Kress Collection, Italian Schools XV-X VI century, London 1968, 71. A festmény —• Mária gyermekével két angyal között — jelzése jobbra lent: FRANCIA AVRIFEX BONO(niensis). Stilusa alapján 1500 körűire datálható. Számos későbbi másolata ismeretes, közülük az egyik a rotterdami Boymans van Beuningen múzeumban (ltsz.: 2547) van. Két műhely változatról is tudunk a római Sterbini-gyűjteményben, illetve a San Marinó-i (California) Hantington Art Galleryben (Kat. 1933, 12. sz.). Utóbbin az angyalok helyét két szent foglalja el.
