Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban
a kategóriába tartozik az Esterházy-féle Mária gyermekével és a kis Keresztelő' Szent Jánossal. A kompozíció és a figurák igen hasonlóak a bresciai Pinacoteca Tosio-festményén (39. kép). Minőségi megfontolásból sem a budapesti, sem a bresciai tábla nem attribuálható egészében Franciának. 30 A budapestiekhez hasonló műhelymunkák szerzői között rendkívül nehéz önálló egyéniségeket azonosítani. A magángyűjtői kereslet kielégítésére ugyanis a műhelyben dolgozóknak nemcsak a mester típuskészletét, hanem, egyéniségüket feladva, stílusát is hűen kellett követni. Ugyancsak a piac logikája valószínűsíti, hogy a műhelymunkák, készülési idejüket tekintve a mestertől származó mintaképek, vagy ahol ilyenek nem maradtak fenn, a művész rokon stílusú alkotásainak közelébe tehetők. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a megrendelők túlhaladott ízlés szerint vagy elavult stílusban készült művekre kívántak volna szert tenni. Ennélfogva mind a Mária gyermekével két angyal között, mind a Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal ugyanazokban az években készülhetett, mint a Pálffy-Szent Család, vagyis a protoklasszicizmushoz és Peruginóhoz való legszorosabb kötődés időszakában. Későbbre, a cinquecento második évtizedének közepe tájára helyezhető viszont a Mária gyermekével tájban témájú kép, minthogy a pármai oltárképen az 1515-ös dátum olvasható. Az érett Francia iránymutató példaképe, már a bolognai San Martino 1506-ra datálható Paltroni-oltárképétől kezdve 31 , a firenzei éveit töltő Raffaello. Kevéssel később Fra Bartolomeo, Bugiardini és Albertinelli hatása is érvényesülni kezd munkásságában, azoké a művészeké tehát, akik éppen Firenzében már korán az urbinói mester nyomába szegődtek. A művészetének quattrocentós alaprétegét mindvégig megőrző Francia az említett mintaképek hatását egészen a második évtized legelső éveiig személyes hangvétellel és minőségileg meggyőzően dolgozta fel, mint az 1509ből való drezdai Krisztus keresztelése, vagy a stílusa és a dokumentumok alapján 151 l-re datálható, Londonban őrzött Buonvisi-oltárkép bizonyítja. 32 Elég, ha itt csak az utóbbi műre hivatkozunk, a körvonalakat hangsúlyozó és a testformáknak erős plaszticitást kölcsönző chiaroscurójával, zománcos színeinek áttetsző ragyogásával, ügyes és finom rajzával. Életének utolsó esztendeiben aztán, többek közt éppen a pármai oltárképen is, ahonnan a budapesti kép festője Mária és a gyermek kettősét átvette, Francia, miközben továbbra is a megelőző évek klasszikus stílusa30 Brescia, Pinacoteca Tosio Martinengo, ltsz.: 140, fa, 48 x 47 cm, vagyis valamivel kisebb, mint a budapesti kép. Vö. Panazza, G.-Boselli, C, La Pinacoteca Tosio Martinengo, Milano 1974, 54-56. 31 Bologna, S. Martino Maggiore, Marescotti (egykor Paltroni)-kápolna. Jelezve lent középen: FRANCIA AVRIFEX P. A mű datálását segítő dokumentumokról vö. Supini, i. h. (9. j.) 382; repr. : Lipparini, /. m. (7. j.) 67. 32 Drezda, Gemäldegalerie, ltsz.: 48. Jelezve jobbra lent: FRANCIA AVRIFEX. BON. / F. M.D. Villi. Vö. Walther, A., Gemäldegalerie Alte Meister Dresden, Dresden 1979, 180. Már diplomamunkámban javasoltam a festmény azonosítását a Malvasia által a bolognai San Giovanni Battista templomban említett oltárképpel (vö. Malvasia, C. C, Le pitture di Bologna, 1986, 132). Hipotézisemet újabban elfogadta Roio, /. /;. (6. j.) 9, 35. j.; London, National Gallery, ltsz.: 179-180. Az eredetileg fára festett táblát vászonra tették át, mérete 195 x 180 cm. A fára festett oromzati rész 94 x 184 cm. Jelezve: FRANCIA.AVRIFEX. BONONIENSIS.P. 1510-ben rendelte meg a Buonvisi család a luccai S. Frediano templom S. Anna-kápolnája számára. A darálásról vö. Davies, í. m. (22. j.) 200-203; Tazartes 1982, i. h. (6. j.) 29-34; Tazartes 1983, i. h. (6. j.) 6-8.
