Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban
University Art Gallery őrzi (30. kép). 8 A kutatók nagy része, mint például első jegyzékeiben Berenson, majd Lipparini (1913) és Gronau (1916), nem ismervén az amerikai képet, kitartott Crowe és Cavalcaselle tévedése mellett, és a felirat hiányát a budapesti képen restaurátori beavatkozással magyarázta. Az a néhány kutató, aki nem esett ebbe a tévedésbe, így Waagen (1854), Reinach (1907) és végül a helyzetet tisztázó Pigler (1967) a Pálffy Szent Családot a cinquecento első évtizedének végére javasolja datálni, szerintem azonban ezt a készülési időt stíluskritikai megfontolásból korábbra, nagyjából 1500-ra kell tenni. A festmény félalakban Máriát ábrázolja mellvéd mögött, amelyen a gyermek Jézus áll. Oldalt Szent József jelenik meg, a háttérben pedig, a horizont felé halványodva, sziklás táj fákkal. A melegen áradó fény átitatja, természetessé teszi a zománcos színeket. A kompozíció velencei, és különösen attól a Giovanni Bellimtől származó mintákat idéz, aki már a quattrocento nyolcvanas éveiben kivételes minőségi magaslatokra emelte a Madonna-ábrázolásokat, stílusában viszont a mű ugyanezen évek egy másik elsőrangú művészéhez, Pietro Peruginóhoz mutat erős kötődést. A század utolsó évtizedében Francia nagy figyelemmel követi az umbriai festő ténykedését, és méginkább közeledik hozzá, amikor éppen a század végén, közvetlenül megismerheti két, Bologna számára festett művét: a San Giovanni in Monte templom Scarani-kápolnájának ma a Képtárban levő oltárképét 9 és Ghislieri Albani hóráskönyvének miniatúráját. 10 Ezekkel a bolognai munkáival és más, észak- itáliai központok számára kivitelezett műveivel Perugino a festés és a téralakítás olyan új módját mutatja be északon, amely távolodást jelent a quattrocento rajzközpontú kultúrájától, távlattani racionalizmusától. A festő a szimmetriának, a felület- és fényábrázolásnak olyan értékeit kutatja, amelyek közelebb visznek a természeti valósághoz és egyben a klasszikus művészet euritmiáját sugallják. Francia az új8 New Haven (Conn.), Yale University Art Gallery, ltsz.: 1959.15.10, fa, 74 x 54,8 cm. Prov.: Lord Ward-gyűjtemény, London (1838); Marchese di Pulce Doria, Nápoly (eladás 1890-95 között); Quincy Adams Shaw, Boston; Rabinowitz-gyűjtemény, Sands Point, Long Island; 1943-ban a Yale egyetemnek ajándékozva. A kép alsó sávjában felirat: IACOBUS GAMBARUS. BONON(TENSIS). PER. FRANCIAM. AURIFABRUM. HOC. OPUS. FIERI. CURAVIT. 1495. Vö. Seymour, C, Early Italian Paintings in the Yale University Art Gallery, New HavenLondon 1970, 220-222. 9 Repr. : Castellaneta, C.-Camesasca, E., L'opéra compléta del Perugino, Milano 1969, 90, 50. sz. Az oltárképen nincs évszám, de a datálásban a stíluskritikai érvek mellett segítségünkre van a kápolna építéstörténete. Tudjuk, hogy a földterületet 1497. március 20-án kapta meg Gabriele Scarani, és hogy az építkezés 1499-ig húzódott el, amely év tehát az oltárkép terminus post quem-je (vö. Supino, J. B., Larte nelle chiese di Bologna secc. XV-XVI, Bologna 1938, 315, 7. j.). A terminus ante quem 1504. november 25., amikor is végrendeletében a kápolnáról szólva Scarani nem utal be nem fejezett munkákra, hanem csak az oltárnál celebrálandó misékről rendelkezik (vö. Gerevich, T., Francesco Francia nell'evoluzione della pittura bolognese, Rassegna a"Arte 8 (1908) 121-123, 139-142, különösen 142, 4. j.). A következőkben látni fogjuk, hogy Francia 1500-as évszámmal ellátott, ma a bolognai Képtárban levő oltárképe annyira szorosan követi a Scarani oltár stílusát, hogy Perugino művéhez igen valószínű terminus ante quem-ként szolgál. 10 Ghislieri Albanihóráskönyve, London, British Library, ltsz.: Ms. Yate Thom. 29. Nagy valószínűséggel Bolognában Buonaparte Ghislieri számára írták és miniálták. 1500 körűire datálható. Perugino jelzett miniatúrája (c. 132 v) Szent Sebestyén mártíromságát ábrázolja (vö. Evans, M., Italian Manuscripts Illumination 1460-1560, in Cat. Renaissance Painting in Manuscripts. Treasures from the British Library, New York 1984, 123-131). Mint Lucco javasolja (vö. La cultura figurativa padana al tempo del Codice Hammer, in Cat. Leonardo: il Codice Hammer e la Mappa di Imola presentati da C. Pedretti, Firenze 1985, 143-154), a f. 127v a Bűnbánó Szent Jeromossal Franciának attribuálható, aki tehát éppen a század végén Perugino mellett dolgozott.
