Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Megjegyzések a múzeum Domenico Ghirlandaio rajzához
A budapesti tanulmánylap, „mintalap" készítési idejének meghatározásához két szélső határérték kínálkozik: egyfelől 1460, a pratói dóm Szent István felravatalozását ábrázoló freskója befejezésének dátuma, és egyben az az év, melyben AmesLewis feltételezése szerint Ghirlandaio Lippi garzonéjaként tevékenykedhetett, másfelől 1490, a Bargellóban található és nagy valószínűséggel a recto rajzának ismeretét tükröző, de legalábbis annak meglétét feltételező freskó készítésének dátuma. 17 Az első' évszám közvetlen környéke, sőt az 1460-as évtized is bízvást kizárható a tényleges lehetőségek köréből: Ghirlandaio önálló rajzstílusa ebben az időben még elemeiben sem alakulhatott ki, míg a Lippi műhelyében ekkor készített rajzok, mint erről már szó esett, a századközép attól alapvetően eltérő lineáris rajzkultúrájához kapcsolódtak. 18 A Lippi pratói tevékenysége iránti érdeklődés a San Gimignanó-i freskók készítése közben ébredhetett fel ismét Ghirlandaióban, vagyis az 1470-es évek közepén, második felében. A freskók alakkompozíciójában, festésmódjában megfigyelhető hasonlóságok alapján feltételezhetjük, hogy a versón látható tanulmányok is ebben az időben készültek; a száraz, kissé szögletes rajzstílus elhelyezése a 70-es évek derekán nagyjából ugyancsak megfelel annak a kronológiának, melyet Cadogan Ghirlandaio drapériatanulmányainak vizsgálata során felállított. 18 A recto rajza egyértelműen „modernebb", technikájában, stílusában Ghirlandaio érett, illetve késői korszakának műveivel mutat leginkább rokonságot. Cadogan a Szt. Jeromos alakhoz készített redőtanulmányt a lille-i és a rennes-i rajzokkal együtt az 1480-as évek elejére datálta, ha azonban a 80-as évek rajzain megjelenő mind könnyedebb és gazdagabb toll- és ecsetrajz technikát, az oldottabb körvonalrajzot, az ívelt, lendületes redőstílust folyamatos fejlődési tendenciának fogadjuk el Ghirlandaiónál, akkor az egyértelműen a 80-as évek első felére-közepére datálható, ám kissé merevebbnek, konzervatívabbnak tűnő lille-i rajz mellett a budapesti rajz készítésének idejét indokoltabb lenne talán valamivel későbbre, a 80-as évek második felére helyeznünk. A recto redőtanulmányának legközelebbi analógiáit mellesleg a S. Maria Novella Tornabuoni kápolnájában festett freskók néhány mezőjében találhatjuk meg (pl. a Mária koronázását vagy a Jézus születését és a pásztorok imádását ábrázoló jelenetek egyes térdelő alakjain) — s ezek a freskók éppen ezekben az években készülhettek el. 20 Végül, bár egy-egy lap rectóján és versóján elhelyezkedő rajzok összefüggéséből kockázatos is lehet túlságosan messzemenő kronológiai következtetéseket levonni, az a tény, hogy a budapesti lap recto rajzának stílusával legszorosabban összefüggő darmstadti Lippi-másolat (a pratói freskó két leányalakjáról) egy 1489-ben elkészített festmény stílusában és rajztechnikájában igen rokon vázlatával szerepel egy lapon, 21 amellett, hogy Filippo Lippi Domenico Ghirlandaióra gyakokék papír, 246 x 155 mm. L. Berenson, i. m. (2. j.) 866 B sz. ; Ames-Lewis, i. h. 56; Cadogan, J. K., Master Drawings 22 (1985) 160, 11. j., illetve Rennes, Musée des Beaux-Arts, ltsz.: C.53.5 (794.1. 2505), ezüstvessző, ecsetrajz barnával és fedőfehérrel, rózsaszínűre alapozott papír, 273 x 118 mm. L. Berenson, i. m. 888 A. sz. ; Ames-Lewis, /. h. 53, 21. j.; Cadogan, i. h. (5. j.) 283-285, 21. k. ; Ramade, P., Disegno. Les dessins italiens du Musée de Rennes, Modena-Rennes 1990, 5. sz. 17 A Bargello, Cappella del Podesta freskójáról 1. Cadogan, /'. h. (5. j.) 286, 26. k. 18 Vö. 7. j. 19 Cadogan 1983, i. h. (12. j.) 36-37. 20 A S. Maria Novella szentélykápolnájának freskódíszítése a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint 1486-1490 között készült el, vö. Lauts, J., Domenico Gliirlandajo, Wien 1943, 52. 21 A Judithot és szolgálólányát ábrázoló festményen (Berlin, Dahlem, ltsz.: 21), mely feltehetően a Ghirlandaio műhely munkája, ez az évszám található.
