Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Megjegyzések a múzeum Domenico Ghirlandaio rajzához

a S. Fina fejénél ülő öreg dajka alakja aligha képzelhető el Lippi müvének ismerete nélkül — ugyanakkor hangsúlyozottan vertikális, merev profil-nézete közelebb áll a rajz, mint a freskó alakjához. Az alak- és a redőmotívum kétségtelen hatása figyelhető meg egy, a Ghirlandaio-műhelyben készült, Aquinói Szt. Tamás életének egyik jelenetét ábrázoló predellaképen, a baloldalt ülő filozófus alakján is.

13 Az ülő Madonna köpenyredőinek motívumával részint egy igénytelenebb, műhelyében készült munkán találkozunk, a müncheni Alte Pinakothek Madonnát donátorral ábrázoló festményén (27. kép), részint egyik késői művén, az öccse, Davide által kivitelezett mozaikképén (28. kép) — e téren kifejtett munkásságát Vasari különösen nagyra értékeli.

14 Érett műveinek előkészítése során, Verrocchióhoz és a fiatal Leonardóhoz hasonlóan, Ghirlandaio igen nagy gondot fordított a redőzet kimunkálására — ezek a kivételes technikai felkészültséggel megalkotott drapéria-tanulmányok esztétikailag kiemelkedő külön csoportot képeznek a 15. század végi firenzei rajzok körében. Saját tanulmányai mellett Ghirlandaio itt már aligha szorulhatott rá a Filippo Lippitől tanultakra, mégis, a Lippi által kidolgozott redőrendszer tanulságai, ha távolabbról is, mintha még a San Giusto oltár Madonna alakjához készített nevezetes, korábban Leonardónak tulajdonított Louvre-beli drapériatanulmányán is éreztetnék hatásukat.

15 Azáltal, hogy Domenico Ghirlandaio drapéria-tanulmányainak mintaképeit sikerült meghatároznunk, a budapesti vázlatlapot a 15. század végi firenzei rajzok egy érdekes és fontos csoportjába sorolhatjuk. E késői ,,mintarajzokat" — az elnevezés a középkori „mintakönyvekre" utal — Degenhart és Schmitt kezdte összegyűjteni, felismerve Filippo Lippi úttörő jelentőségét és ugyanakkor fontos közvetítőszerepét a drapéria-tanulmányok terén, a firenzei fejlődés Masacciótól Leonardóig és Fra Bartolommeóig húzódó vonulatában. Később Francis Ames-Lewis publikálta eddig legteljesebb gyűjteményüket, s vont le belőlük igen meggyőző következtetéseket Ghirlandaio pályakezdésére és művészi fejlődésének korai szakaszára vonatkozóan. Rajzunk a darmstadti, londoni és rennes-i „mintalapok" mellett további adalékként erősíti Ames-Lewis hipotézisét, mely, kiegészítve a Vasari Vitéjéből nyerhető információkat és eltérve a Domenico Ghirlandaióval foglalkozó szakirodalom túlnyomó többségének álláspontjától, Filippo Lippi és a fiatal Ghirlandaio között az eddig feltételezettnél jóval szorosabb kapcsolatot, sőt pályájuk bizonyos szakaszában mester tanítványi viszonyt feltételez.

16 13 A S. Maria a Monticelli templom számára festett oltártábla egyik predellaképe, valószínűleg röviddel 1483 előtt készült, jelenleg az Uffiziben található, ltsz.: 8387. Jó minőségű fotója a firenzei Kunsthistorisches Institut fotótárában, 258204. sz. L. Küppers, P. E., Die Tafelbilder des Domenico Ghirlandaio, Strassburg 1916, 17-21 és Gli Uffizi. Catalogo generale, Firenze 1980, P 698. sz. 14 München, Alte Pinakothek, ltsz.: WAF 543, 1. Fahy, E., Apollo 97 (1973) 469, illetve Párizs, Musée de Cluny, ltsz.: 4763, korábban szignált és datált: 1496; 1. Berenson, B., Italian Pictures of the Renaissance, a list of the principal Artists and their Works: Florentine School 1 és 2, Firenze 1963, 73, 991. k. Ghirlandaio mozaik-terveiről 1. Vasari, G., Le vite de'piu eccellenti Pittori, Scultori, et Architettori 1, Firenze 1568, 463-464. 15 L. összefoglalóan Cadogan 1983, i. h. (12. j.), a Louvre rajzáról (ltsz.: 2255) uott, 33-34, 2. k. 16 Ames-Lewis 1981, i. h. (4. j., a folyóiratcikk). A londoni rajzról 1. 8. j. A másik két rajz: Darmstadt, Hessisches Landesmuseum, ltsz.: 33 (AE 1284), toll, barna tinta, ecsetrajz fedőfehér,