Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
El Greco budapesti Bűnbánó Magdolna képéről
szemekkel, a kezek, főként a koponyán nyugvó, illetve a rostély felé fordított bal kéz nyújtott formáival. Magdolna alakját hatalmas foltként keretezi a lilás színekben vibráló köpenye. Ugyanez a folthatás érvényesül a worcesteri Magdolnán is Szent Lőrinc mögött egy kékes felhőfolt, amely folthatásával kiemeli alakját, El Greco életművében itt jelenik meg először. 25 A Bűnbánó Magdolna velencei előképeiről már fentebb volt szó. A Szent Lőrinc víziója kapcsán utalni kell Paolo Veronese stíluskritikai alapon 1576-78-ra datált Szent Lőrinc oltárára 2 " Verboscában (Isola di Lesina, Chiesa), valamint A. S. Coellónak valószínűleg már az El Greco festményét követő időszakban az El Escorial számára festett Szent István és Szent Lőrinc mártírokat ábrázoló oltárképére. 27 Érdekes módon a szent dalmaticája minden esetben a pazar aranybrokát szövésmintáit hűen megörökítő, naturalisztikus hűséggel van megfestve. El Greco ilyen módon ábrázolta később, 1586-88-ban az Orgaz gróf temetésén segédkező Szent István és Szent Ágoston öltözetét. A budapesti és a Monforte de Lemos-i festmény feltételezett párdarab voltát tehát nem zárja ki az öltözetek különböző felfogású megfestése. Az utóbbi időben legbehatóbban F. Marias és A. Bustamente foglalkozott El Greco itáliai kapcsolataival, 28 kifejtve, hogy a mester témaválasztásait valószínűleg megrendelői irányították, akiknek személyéről alig tudunk valamit. A két, együtt vizsgált festmény közös megrendelője talán a római spanyol szerzetes Luis de Castilla lehetett, aki El Grecót a spanyol útra biztathatta. 29 Egyelőre nem sikerült igazolni, hogy a Bűnbánó Magdolna és a Szent Lőrinc víziója egykor közös gyűjteményhez tartozott, mivel sem az El Escorial egykori leltárai 30 , sem a Pedro Criado Juarez úrtól kapott információ szerint nem található olyan 16. századi adat, amely a két kép egykori El Escorial-beli őrzésére, s így párdarab voltukra utalna. Ugyancsak negatív volt a válasz Monforte de Lemosból, ahol a Bűnbánó Magdolna-kép esetleges ottani származása felől érdeklődtem. Camón Aznar stíluskritikai alapon a Bűnbánó Magdolnát 1580 tájára, a Szent Lőrinc látomását 1577-79-re keltezte 31 , Soehner 1577-re a Magdolnát, 1578-80-ra a Szent Lőrincet 32 , Wethey mindkettőt egyidőre, 1578-80-ra 33 , Pigler a Bűnbánó 25 Jordan, W. B., in Cat. El Greco de Toledo, Museo del Prado, Madrid 1982, 231. 26 Pignatti, i. m. (12. j.) cat. 223, 539-541. k. 27 Diaz Gallegos C, „Los pintores manieristas italianos y espanoles en San Lorenzo el Real", in Cat. IV. Centenario del Monasterio de El Escorial. Las colecciones del Rey, Madrid 1986, 77-85. 28 Marias, F.-Bustamente, A., Las ideas artisticas de El Greco, Madrid 1981, 204: „Parece indudable que al Greco hay que considerarlo como un hijo más del Renacimiento, mucho más proximo a Venecia y Roma que a Creta o Espana, tanto desde un punto de vista estrictamente artistico como, en general, desde un punto de vista, mucho más totalizador, comó el cultural. El Greco es mucho más italiano que griego o espanol tanto en su arte como en su cultura o en su estétice, como demuestran bien a las claras sus pinturas, su biblioteca y sus anotaciones teóricas." és 219, 172. j. 23 Kagan, R. L., The Toledo of El Greco és Brown, J., El Greco and Toledo, in Cat. El Greco de Toledo, i. m. (25. j.) 62-63 és 94. 30 Bayton, G. F., Inventarios Reales III, Madrid 1985, 85-103. 31 Camón Aznar, J., Dominico Greco, Madrid 1950 2 , 1379, cat. 452, 1382, cat. 519. 32 Soehner, H., Greco in Spanien 1. Grecos Stilentwicklung in Spanien, Münchner Jahrbuch der Bildenden Kunst 8 (1957) 132. 33 Wethey, /'. m. (21. j.) 136, cat. 255 (St. Lawrence), 139, cat. 261 (St. Mary Magdalen in Penitence).
