Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
Római kori díszlábvért töredéke
korlatok (híppika gymnasia), lovasbemutatók során a teljes díszfegyverzet részeként viseltek. 5 A trébelt fejek a bokavédőn szimmetrikusan, az alsó mezőt kitöltve helyezkednek el. A díszített bronz lábvértek körében gyakori, hogy a rendelkezésre álló felületet a hosszanti felezővonal mentén részben vagy egészében „tengelyesen szimmetrikus" díszítőelemekkel töltik ki (13-15., 19. kép) 8 ; jellemző továbbá a bokavédőn páros motívumok elhelyezése (13-15., 19. kép). 7 A táci ocrea legközelebbi párhuzamai azok a darabok, amelyeken a fej-pár egy teljes, keretezett képmezőt tölt ki szimmetrikusan (13., 14., 19. kép). így díszített lábvértek eddig Raetiából, illetve egy esetben a Barbaricumból (19. kép) 8 ismertek. A Szépművészeti Múzeumban őrzött darab szoros párhuzamaként külön ki kell emelni a regensburgi lábvértet, amelyen két fej-pár látható (15. kép). Ábrázolásuk megtalálható (a díszsisakok kivételével) a többi díszpáncéltípuson is: feltűnnek pannóniai és raetiai ló-fejpáncélokon (18. kép) 9 , trébelt pajzsdudorokon (16-17. kép) 10 és két,Carnuntumban előkerült mellpáncél-töredéken. 11 Érdekes módon ezek a fejek megjelennek egy Pantikapaionban (Keres) előkerült lyra borítóján is; ismereteink szerint eddig ez az egyetlen olyan ábrázolás, amelyen hadi istenségek (ez esetben Mars és Victoria) társaságában nem díszfegyverzeten jelenítik meg őket. 12 A díszpáncélokon ábrázolt fejek értelmezését illetően a kutatásban a legkülönbözőbb vélemények fordulnak elő: Romulus és Remus; dionysikus, bacchikus fejek; szatírok; színházi maszkok; női fejek; térkitöltő ornamentika; Attis; szélistenek. Ha azonban a töredékes táci páncél ábrázolásait összehasonlítjuk az épségben előkerült díszpáncélok hasonló alakjaival, akkor a kutatás által kínált s a meghatározás bizonytalansága miatt széles skála meglehetősen leszűkül. Mindeddig ugyanis nem említették, hogy a díszpáncélokon a fejeknek két alapvető típusa jelenik meg: a fríg sapkában és fríg sapka nélkül ábrázoltak. A szarkofágfedőkről, cippusokról jól ismert (sokáig Attisként értelmezett — vö. 13. kép) frígsapkás fejek R. Turcan nyomán 5 Arrian. Tact. 32-34; Klumbach, H., Gymnasium 59 (1952) 71-76; Klumbach, H., Mflist VerPfalz 58 (1960) 87; Ubl, /. m. 102-103; Robinson, i. m. 107-136; Garbsch, 9. 6 Giulesti (19. kép): Garbsch, Q 9. sz., 39. t., 2. k.; Straubing: Keim. J.-Klumbach. H.. Der römische Schatzfund von Straubing, München 1976 (a következőkben: Keim-Klumbach). 10., 11., 12. (13. kép), 13. sz. (14. kép). 14., 15., 18. t.; Regensburg (15. kép): Dietz, K.-Osterhaus, V.-Rieckhoff-Pauli, S.-Spindler, K., Regensburg zur Römerzeit, Regensburg 1979 (a következőkben: Dietz), 306, 91. k.; Alsó-Itália: Garbsch, Q 2. sz., 38. t., 2. k. 7 Pajzs vagy rozetta: Straubing (Keim-Klumbach. 10., 11.. 15., 18. t., itt 14. kép). Tengeri oroszlán háromágú halfarka: Straubing (Keim-Klumbach, 12. sz., itt 13. kép), Weißenburg (Garbsch, Q 10. sz.). Girland: Regensburg (Dietz, 91. k., itt 15. kép). Antithetikus maszkok: Straubing (Keim-Klumbach, 9. sz., 14., 17. t., 1. k.). 8 Giulesti, Románia (Garbsch, Q 9. sz.. 39. t., 2. k.) (19. kép). 9 Brigetio (Münsterberg, R., ÖJh 6, 1903. 73, 35. k.); Straubing (Keim-Klumbach 15. sz., 19. és 24. t.; 18. sz., 20. t., 2. k.). 10 Schwarzenacker (Klumbach, H., MHistVerPfalz 58, 1960, 82 91) (16. kép); Saalburg (Jacobi, L., Das Römerkastell Saalburg 2, Homburg v. d. H. 1897, 64. t., 4. k.) (17. kép); Carnuntum (Münsterberg, /. m. 4. t.); Täbris (Klumbach, H., BayVgBl 36, 1971, 28. t.). 11 Münsterberg, R.. ÖJh 11 (1908) 234, 8. t.; Garbsch, J., Alba Regia 21 (1984) 68. 7. sz., 31. t., 2. k. 12 AA 1911, 203-204, 12. k.
