Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)

Arany nyaklánc Thoérisz figurákkal

akaratodat (?), de elhárítja a gonosz végzetet híveidről."

32 Népszerűségéről nemcsak az amulettek nagy száma, de a tiszteletére állított sztélék és szobrok is tanúskodnak.

33 Szentélyére történik utalás már az Újbirodalom idején,

34 templomot emeltek számára Karnakban

35 és alakja gyakran szerepel a későkori templomok és „szülőházaik" (mammiszi) ábrázolásain az újszülött gyermekisten védelmezői között.

30 A karnaki Opet templomban Nut istennővel azonos, aki Ozirisznek, a halottak urának szülőanyja.

37 A halott újjászületését biztosító istennőként szerepelhetett Thoérisz a Halottak Könyve ábrázolásain, ahol Hathor, ill. az égi tehén Mehetweret alakjában is megjelenik.

38 Kígyók és skorpiók marása ellen védelmet nyújtó istenségek között szerepel az ún. Hórusz-sztéléken és hasonló emlékeken.

39 Az amulettek és ékszerek viselőinek szándéka is a víziló istennő oltalmának elnyerése volt. A budapesti nyakék figuráinak száma — harminchat — alapján merült fel az a hipotézis, mely szerint Thoérisz asztrális aspektusáról van szó.

40 Tény, hogy a víziló istennő már az Újbirodalom idején megjelenik az ún. asztronómiai mennyezetek ábrázolásai között.

41 Ami még fontosabb: több forrás azonosítja Nut égistennővel.

42 A karnaki Opet templom feliratában, a késői korban, az istennő „Ipet a Nagy, az istenek szülője, a nagy Nut, az Isteni Kilencség úrnője, Meszhenet, a szépséges,* aki benépesíti a földet gyermekeivel."

43 Nut Reretként („koca") hozza világra és falja fel gyermekeit, a csillagokat,

44 ajz^,istenek anyja..., aki megszülte a dékánokat Henemet-Weretként."

45 A Ptolenaçiosz korban épült Deir el-Bahari-i szentély egyik ábrázolásán ovális keretbe zárt 36 csillagjel egyes kutatók szerint az égistennőt és 32 Wit, C. De, Les inscriptions du Temple d'Opet à Karnak I, Brüsszel 1958, 201 (jobbra), Sauneron, S. fordítása in BIFAO 62 (1964) 27-30. A kérdésről részletesen: Quaegebeur, J., Le Dieu égyptien Shai. .. (OLA 2), Leuven 1975, 154-160. 33 Bierbrier-De Meulenaere, i. m.\ Tosi, M.-Roccati, A., Stele e altre epigrafi di Deir El Medina, Torino 1972, nos 50057-62; Vandier. /. m.: Verner, M., ZÄS 96 (1969) 52-61 ; Daressy. G., Statues de Divinités, nos 39146, 39147; Bogoszlovszkij, E., VDI120 (1972 Ápr.) 62-69 stb. 34 PM I,2

2 690; Borghouts, J. F., in Demarée, R. J.-Janssen, J. J., Gleanings from Deir elMedina, Leiden 1982, 17-19 és 53-54. L. még 8. j. 35 De Wit, /'. m. I—

III (1958-1968). 3fi

L. D. IV, 63/c és 65/a-b (Erment); Kom Ombo II, no 984; Chassinat, E., Le Mammisi cTEdfou, Kairo 1939, 133, XXI, XXXII. t.; Daumas, Fr., Les Mammisis de Dendara, Kairó 1959, II, LXI, XCV. t.; Junker, H.-Winter, E., Das Geburtshaus des Tempels der Isis in Phi/ä, Wien 1965, 206-211, stb. Vö. De Meulenaere, CdE 76 (1963) 216-219. 37 De Wit, I. m. III, 145 skk. 3S Pleyte, W., Chapitres suppl. du Livre des Morts I, Leiden 1881, 16-17. oldal közötti tábla ( LI K 162. fej.). Mint a halott védelmezője: FIK 137/b és 186. fej. (illusztráció). A kérdésről: Gutbub. A., in Mélanges Maspero 1/4 (MIFAO t. 66), Kairó 1961. 44 skk. 39 Scott, Nora, E., The Metternich Stela, MM A Bulletin 9 (1951) 201-217; Sander-Hansen, C. E., Die Texte der Metternichstele (An. Aeg. VII). Koppenhága 1956, 44 (79. sor); Bruyère, B., Un ex-voto d'Isis-Toëris. . ., ASAE 50 (1950) 515-522, 1-2. k. 40 Kákosy, L., Decans in Late-Egyptian Religion, Oikumene 3 (1982) 185-187, 15. k. 41 Neugebauer, O.-Parker, R. A., Eg. Astronomical Texts III, London 1969, 183-191. 42 Bonnet, RÄRG 534-535; Tosi-Roccati, /'. m. J0062; Kákosy, i. m. 185-187 stb. 43 De Wit, /. m. I, 171, III, 98. 44 Grapow, H., ZÄS 71 (1935) 46. 45 De Wit, L m. I, 53, III, 23.