Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
Arany nyaklánc Thoérisz figurákkal
36 dekánját ábrázolja. 40 Az egyik szöveg Nut-Ipetet „Felső- és Alsó-Egyiptom csillagai (whmw c nh = dekán?) úrnoje"-ként említi. 47 A dékánok oltalmazó szerepének későkori jelentőségéről a XXII. dinasztia óta történik említés. 48 A pusztító-oltalmazó istennők (Szehmet, Basztet, Mut, Uadzset stb.) követeiként nyújtanak oltalmat vagy okoznak ártalmat. 49 A halott „lelke" (ba) csatlakozhat a 36 csillaghoz (dekán) és fel is veheti alakjukat. 50 A korakeresztény korban ismert volt az a hagyomány, mely szerint az egyiptomiak szerint 36 részből álló emberi test a dekánistenségek oltalma alatt állt. 51 Elvben tehát nem zárható ki a budapesti nyakék 36 figurája és a 36 dekán közötti összefüggés. Bár Thoérisz és a dékánok közötti közvetlen kapcsolatra szöveges utalás nem történik, 52 egy későkori szarkofág felirata az Északi Konstelláció víziló istennőjének (rrt wrt) kíséretében lévő csillagokat említ. 53 Thoérisz azonban elsősorban az év öt kiegészítő (epagomena) napjának és főleg a 12 hónapnak élén álló istennőként szerepel, az év részei fölött hatalmat gyakorló harcias istenségek társaságában. 54 A közvetett kapcsolat vizsgálatának realitását kérdésessé teszi az a tény, hogy a budapesti nyakékről rendelkezésre álló hiányos információk alapján nem lehet biztosan következtetni az ékszer eredeti állapotára. A 36-os szám ismereteink szerint egy esetben tartalmaz konkrét utalást: egy újbirodalmi nyakék zárórészén 36 lyuk látható, aminek alapján feltételezhető, hogy az igen széles nyaklánc 36 gyöngysort tartalmazhatott. 55 Ami azonban az ismert nyakláncok Thoérisz-figuráinak számát illeti, jelentősen különböznek egymástól. Általában 36-nál kevesebb (11. ill. 27) 5(i , de lehet 39 is! 57 A nyakék eredeti méretére utaló források hiánya azonban nem befolyásolja rendeltetésének meghatározását: Thoérisz istennő amulettjeitől tulajdonosuk oltalmat remélt életében és halála után is. NAGY ISTVÁN 4f> Kákosy, /'. m. 179-182, 14. k.; Laskowska-Kusztal, E., Deir el-Bahari III (Le sanctuaire ptolémalque), Varsó 1984, 82-88. 47 Laskowska-Kusztal, i. m. 36, VI. t., 30. k. 48 Montét, P., La nécropole royale de Tanis I. Les constructions et le tombeau d'Osorkon II à Tanis, Paris 1947, 68, 22. k. Vö. Kákosy, /*. m. 164-166, 1-2. k. 49 Kákosy, i. m. ; Yoyotte, J.. Une monumentale litanie de granit, BSFE 87-88 (1980) 67-69; Edwards, I. E. S., Oracular Amuletic Decrees of the Late New Kingdom I-II, London 1960,7-8 (L 1 R° 66) stb. 50 Goyon, J.-CI., Rituels funéraires de /'Ancienne Egypte, Paris 1972, 72-73 (Le Rituel de l'Embaumement). 51 Origenes, contra Celsum VIII. 58. 52 Verner (i. m. 57) feltételezése a smd-dekán és a víziló istennő kapcsolatáról (Kairó CG 39145) számunkra kétségesnek tűnik. 53 Neugebauer-Parkcr, /. m, III, 191 (No 37 — Kom Abu Yasîn). 54 Daressy, G., Ree. Trav. 34 (1912) 189-193; De Meulenaere, CdE 76 (1963) 217-219; Yoyotte, i. m. stb. 55 Petrie, Flinders, W. M., Les Arts et Métiers de r Ancienne Egypte, Paris 1912, 110. Champollion feljegyzése szerint a Drovetti Gyűjtemény egyik nyakláncán 36 függő volt, vö. Lilyquist, i. m. 42. 50 L. 9. és 13. j. 57 L. 16. j.
