Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
18. századi csendéletfestők művei a Szépművészeti Múzeumban Maximilian Pfeiler, Franz Werner Tamm és Gabriele Salci
részletesen beszámol a Rómában tevékenykedő' északi származású csendéletfestők, Carlo Vogelaer, Franz Werner Tamm és Christian Berentsz tevékenységéről. A Berentszről (Christian Bernetz) szóló fejezet végén a következőket írja: „Ebbe alcuni Scolari, tra cui certo Massimiliano, che gli faceva molto onore, e 1'imitö assai bene in quella sua terribil forza di colore, ed in quello strepitoso suo fondo di tignere. Ma poco duró a fargliene; perché egli pure mon, ed essendo morto giovine poco ha potuto operare, e nulla ho io veduto di suo." 5 Ez az eddig figyelmen kívül hagyott adat minden valószínűség szerint Pfeilerre vonatkoztatható. Ezt a feltevést támasztja alá a Rómában nagyon ritka keresztnév, Maximilian és az időpontok egyezése, valamint az a tény, hogy Pfeiler hiteles alkotásai kétségtelenül közeli rokonságot mutatnak Christian Berentsz csendéleteivel. Aligha feltételezhető, hogy az adott időben, 1680-90 körül, még egy Maximilian keresztnevű festő tevékenykedett volna Rómában Berentsz stílusában, s ráadásul egyikről sem maradtak volna fenn adatok. A hamburgi születésű Christian Berentsz az 1680-as években érkezett Rómába, ahol csendéletei révén hamarosan hírnevet szerzett. Gyakran dolgozott közösen Carlo Marattával, majd Luigi Garzival. 1718-tól a Sta. Maria Minerva kórházába húzódott vissza, s ott is halt meg 1722-ben. Jóllehet L. Pascoli számos alkotását sorolja fel, csak kevés hiteles művét ismerjük, gazdag kompozíciójú élénk és dekoratív gyümölcs- és virágegyütteseket, pompás edényekkel, üvegekkel stb." Max Pfeiler, ha valóban ő az a festő, aki ezen a néven szerepel 1683-ban a prágai festőcéhben, a nyolcvanas évek második felében kerülhetett Rómába Berentsz környezetébe, s gyakorló évei mintegy a kilencvenes évekig tarthattak. 1691-től ismerjük első jelzett csendéleteit, zsúfolt és kissé nehézkes képeket Berentszre emlékeztető részletekkel (1. Moszkva, Puskin Múz.); 1691, 1695, 1700, 1709, 1712, 1713, 1721 évszámmal — részben Rómában — keltezett festményeket ismerünk Pfeilertől, többnyire kisebb vagy nagyobb méretű csendéleteket párban és sorozatban. Pascoli feljegyzése a Berentsz-tanítvány Massimilianóról, Pfeiler képeinek folyamatos római keltezése és az a tény, hogy jelenléte 1683 után északon nem mutatható ki, egyaránt arra utal, hogy Maximilian Pfeiler mintegy 1690-től valószínűleg huzamosan Itáliában, Rómában élt. 7 Ha, mint Pascoli írja, nem sokkal élte túl 1722-ben elhunyt mes8 Pascoli, L., Vite de Pittori, Scultori, ed Architetti moderni, Róma 1735, 367. 6 Az irodalomban eddig idézett néhány alkotás mellett (Hamburg, Kunsthalle; Nápoly, Museo di Capodimonte; Róma, Gall. Pallavicini; Gall. Spada) újabban ismertté vált hiteles, fontos műveire hívhatjuk itt fel a figyelmet: Augsburg, Deutsche Barockgalerie, ltsz.: L. 803, jelezve, Róma 1704, Csendélet edényekkel, a Lamberg grófok ausztriai, ottensteini kastélyából; Leningrád, Ermitázs, ltsz.: 6702, jelezve Róma 1689, 1. German and Austrian painting in the Hermitage, Leningrád 1986, 35, 96-98. k. Itt említhetjük meg azt a csendéletet is, amelyet Franz Georg von Schönborn gróf vásárolt „monsieur Christian"-tól, „so in fruchten für den besten Maler, so jemahl gewesen, gehalden wirdt." A tál fügét, gránátalmát, szőlőt, borosüveget, az asztalról lecsüngő szőnyeget ábrázoló — elveszett — kép, a pontos leírásból következtetve igen közel állt az ismert Pfeiler csendéletekhez. 7 Amennyiben a céhbejegyzés „Storrer" megjelölése (1. 3. j.) ő reá is vonatkozik, Pfeiler nem volt prágai születésű. A korabeli céhgyakorlatnak megfelelően ekkoriban 18 év körül lehetett, az inas évek után. Római tartózkodására vonatkozó feljegyzések eddig nem kerültek elő. Sem a „Statu d'animé" közzétett jegyzékeiben, sem az északiak festőtársulatának, a Bentnek tagjai közt nem találkozunk a nevével. Noack, F., Das Deutschtum in Rom, Berlin 1927, összefoglaló munkájában említi ugyan Pfeilert, de közelebbi adatok nélkül.
