Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

Két anatóliai dombormű

látható. A lunetta alatt az eredeti feliratnak csak egy része maradt fenn. Alatta tojásdíszek sora jelzi az átmenetet a sztélé alsó részéhez. 2 EtEÍ(ir\oav xovç êavrcov yoveïç AojgóOeov 1 Aiovvoioç xai Tatéig xal Táeiog xai "Afaap,o[ç] Dionysos és Tateis és Gaels és Alkimos tisztelték meg szüleiket, Dórotheost (és.. . A kőfaragó alighanem azért véste a felirat második sorát az első fölé, hogy kikerülje a szöveg megszakítását az alsó tojássor által. A hely azonban minden igyekezete ellenére nyilván kevésnek bizonyult, és a szöveg befejező részét kénytelen volt a relief alsó részére vésni: Dórotheos feleségének neve így ismeretlen maradt. B. Sztélé bikát leterítő oroszlánnal (4. kép) A relief felső része letörött, alul jobbra nagyobb darabja hiányzik. Legnagyobb magassága 67 cm, szélessége 43 cm. A fehér márványt sárgás patina borítja. A felirat a sztélé aljára van vésve, amelyre két oldalt rombuszok vagy X-ek függőleges sorával díszített oszlop támaszkodik. A pillértőket félkörív köti össze, amelynek csak két sarka maradt meg, fölöttük egy-egy félpalmetta ismerhető fel. A fő képmező két sávra oszlik: fölül oldalnézetben balra forduló oroszlán mancsát egy kisebb méretű, ugyancsak profilban ábrázolt, térdben behajlított mellső lábaira roskadó bikára teszi. A talajt egyszerű, többé-kevésbé szabályos vízszintes szegélyvonal jelzi. Az alsó mezőben középen koszorú, amelynek karikáját alul egy gyümölcs (alma vagy gránátalma?) szakítja meg. Ettől jobbra és balra értelmiségi munkára utaló eszközök: balra íróeszközökkel telt tok, jobbra nyitott diptyehon. Sajnos, a feliratnak alig több mint a fele maradt fenn. Igaz, hogy a hiányzó szöveg részben kiegészíthető, de a halott neve ismeretlen maradt. "Erov; gq' fir](voç) ITavyfi [ov ] Mr)vó(piXoc xai 'Ajio/^xono; ] rov éavrcöv Jiaté[ga èteip,7]aav xai A-] Ußiov r\ yvvi] avto[v pviiurjç yágiv.] Ménophilos és Apollónios tisztelte meg apját. . . és felesége, Ammion (is) emlékezetül. Az ábrázolások Az ikonográfia fő sajátossága a bikát pusztító oroszlánok ábrázolása. A tárgy rendkívül jellemző a phryg ikonográfiára, és phryg hatásról tanúskodik. Maga az oroszlán az antik kultúrákban széltében elterjedt motívuma a funeráris jeleneteknek. Ősi hagyományba illeszkedik, amelyben a sír őrzőjének tekintették.