Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
Két anatóliai dombormű
A bikával együtt, amelyet elpusztítani készül, az oroszlán a halál tragikus végzetszerűségét testesítheti meg. Phrygiában és néhány szomszédos területen azonban a római császárkorban gazdagodott az ikonográfiái motívum íüneráris jelentése. így, a sztéléken kivételes jelenségként, az oroszlánok gyakran magát a halott párt jelképezik. 3 Ezt az értelmezést támogatja az állatok nemének következetes megkülönböztetése a Felsó'-Tembris fennsíkjának valamennyi sztéléjén, amelyet házaspárnak állítottak: mint a budapesti sztélén is (3. kép), a jobboldali vadállat mindig nőstény, a baloldali hím. Hasonlóképpen a házaspárok mellképét vagy álló alakját ábrázoló reliefeken a férfi a bal, a nő a jobb oldalon jelenik meg. Egyébként a halott és a vadállat nemének tökéletes egyezése az egyes halottaknak szánt sztéléken is megfigyelhető. így a B. sztélén (4. kép) csak egy hímoroszlán jelenik meg, mint a síremlék tulajdonosának, a két állíttató apjának — neve nem szerepel a fennmaradt szövegben — képmása. Minthogy az elhunytakat zsákmányukat szétmarcangoló oroszlánok jelképezik, ezt úgy értelmezhetjük, hogy a győztes állatok szerepébe léptek és így mintegy „saját végzetük uraivá" lettek. 4 Egyébként Phrygiában az állat és az elhunyt párhuzamának egy további dimenziója is van. Ezen a területen, ahol Kybelé istennő kultusza kialakult, és széltében meggyökeresedett, a halottat megjelenítő oroszlánok természetszerűleg utalnak az istennő két kísérőállatára. 5 Bizonyos, hogy az oroszlánpár gyakorisága, ahogy ezt Ramsay már régen felvetette, 6 az elhunytaknak, illetve a sztélék megrendelőinek azt a vágyát fejezi ki, hogy Kybelé isteni szférájába kerüljenek. A származási hely A nagyszámú biztos lelőhelyű párhuzam azt tanúsítja, hogy az oroszlánpáros A. sztélé-töredék biztosan a Felső-Tembris (Porsuk) fennsíkjáról, ÉK-Phrygiából származik (1. a térképet). 7 Egyébként a legmeggyőzőbb stílusrokonságban egy innen előkerült, a Kütahya-i múzeumban őrzött relieffel áll. 8 A terület művészeti produkciójában a sírsztélék két nagy csoportja különíthető 3 L. erről Lochman, T., Eine Gruppe spätrömischer Grabsteine aus Phrygien, in Antike Kunstwerke aus der Sammlung Ludwig 3. Skulpturen (kiadta E. Berger), Mainz 1990, 501-506. Az emberalakok azonosítását az oroszlánokkal (vagy sasokkal) a Phrygiával szomszédos területeken (Isauria és Lykaonia) előkerült feliratok igazolják; 1. Kubinska, J., Les Monuments funéraires dans les inscriptions grecques de F Asie Mineure, Varsó 1968, 61-62. 4 Cumont szerint az oroszlán a nyarat, a bika a tavaszt jelképező állatöv-jegy ; az oroszlán győzelme a bika fölött ezért szerinte arra utal, hogy a nyári forróság elpusztítja a tavaszt és termő erőit; 1. Cumont, Fr., Les religions orientales dans le paganisme romain, Paris 1929 4 , 222, 7. j. 5 VÖ. a Kr. e. 6. századi Kybelé-szentélyt Arslan kayaban: Haspels, C. H. E., The Highland of Phrygia. Sites and Monuments, Princeton 1971, 87-89, 186-191. k. A császárkori ó-phryg hagyományról Lochman, i. m. (3. j.), 500-506. 6 Ramsay, W. M., The Cities and Bishopries of Phrygia I, 1. The Lycos Valley and Southwestern Phrygia. Oxford 1895, 99-100; I. 2. West and West-Central Phrygia, Oxford 1897, 368. 7 L. legutóbb Lochman, i. m. (3. j.) 453-508, 258-264. sz. 8 Kütahya, múzeum, ltsz.: 1631; Waelkens, M., Die kleinasiatische Türsteine. Typologische und epigraphische Untersuchungen der kleinasiatischen Grabreliefs mit Scheintür, Mainz 1986, 107. 251. sz., 41 t., 103.
