Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

Alföldi András hagyatéka

ALFÖLDI ANDRÁS HAGYATÉKA Alföldi András özvegye, Elisabeth Alföldi-Rosenbaum asszony, a torontói tudományegyetem nyugalmazott régészprofesszora, 1990. július 8-án kelt levelében közölte a Szépművészeti Múzeummal, hogy mint elhunyt férjének örököse és végakaratának végrehajtója, az immár közös tulajdonukat képező, 1947 óta a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályán gondozott antik gyűjteményüket a múzeumnak ajándékozza. A harminckét darabból álló gyűjtemény 1947-ben, a második világháborúban elszenvedett sebeit még alig kihevert múzeumban, magyar magángyűjtők antik tárgyait bemutató kiállításon került a közönség elé, és a kiállításhoz Oroszlán Zoltán és Dobrovits Aladár által csak magyar nyelven kiadott rövid vezetőben kapott a tulajdonos nevének feltüntetése nélkül rövid, illusztrációkkal alig dokumentált ismertetést. A gyűjtemény kizárólag görög anyaga huszonhat agyagvázából és hat terrakottaszoborból áll (címlapkép). Ezek a számok azonban keveset mondanak igazi értékéről. Az antik kerámia a mykénéi kortól a hellenisztikus periódusig van képviselve benne. A leggazdagabb a klasszikus kori athéni kerámia anyaga, amely a gyűjtemény nagyobbik felét teszi ki, közte tizenkét vörösalakos vázával; ezeknek némelyike kiemelkedő jelentősége miatt már régen külön tárgyalást kapott a szakirodalomban, így egy mind művészeti, mind történeti forrásértéke szempontjából kimagasló fontosságú oinochoé Apollón, Euklea és Eunomia felirattal megnevezett alakjával (K. Schelold, Jdl 52, 1937, 71 skk, 20-23. k.), egy Héraklés nászának jelenetével díszített pyxis (W. Kraiker, in Corolla L. Curtius, Stuttgart 1937, 148-150, 32-33. t.) és egy skyphos, az antik festészet 5. század végi korszakfordulójának különleges érdekességű tanúja (SzMKözl 23, 1963, 7-12, 3-6. k.), valamint az Achilles-festő még közlésre váró lékythosa. A fehéralapos és feketemázas kerámia mellett a kora-hellénisztikus plasztikus kerámia két reprezentatív példánya, továbbá a 4-2. századi anyaországi és délitáliai görög kisplasztika finom ízléssel válogatott darabjai szerepelnek még a gyűjteményben. Jelentőségét a Szépművészeti Múzeum számára jól mutatja, hogy az antik gyűjtemény állandó kiállításán csaknem kétharmada szerepel. Azok számára, akik a gyűjtemény egykor tulajdonosát, a magyar ókortudomány mindmáig egyik legnagyobb alakját műveiből ismerik, talán meglepő, hogy a tárgyak között, amelyeknek körében életét töltötte, kizárólag a görög művészet emlékei szerepelnek. Bámulatosan sokoldalú és nagy terjedelmű tudományos munkásságában ugyanis nincs nyoma a görög kultúra iránti érdeklődésnek. Alföldi életművét, mint a 20. századi ókortörténetírás kiemelkedő teljesítményét életében és halála alkalmából sokan és részletesen méltatták, s elemzése nem a Szépművészeti Múzeum folyóiratá-