Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

Csillagok rendje, rend az emberi világban

élnénk még mindig mindenben a babiloni naptár szerint; mert hiszen elemeiben még eleven ez a naptár, csak éppen a mi rendszerünk más; tehát: ha még mindig a babiloni naptárban élnénk, most újév volna, talán ma, de néhány napon belül biztosan, könynyű volna pontosan kiszámítani, mikor. Babilonban az eszményi évkezdet, niszannu 1, éppen akkor van, ha a hónap közepe a lehető legközelebb esik a tavaszi napéjegyenlőséghez. És most csak napok választanak el bennünket a tavaszi napéjegyenloség-töl. De használjuk az antik kifejezést: dies commutations, a változás napja, a fennálló rend teljes átalakulása. S még mindig a nap meghatározása. Nemcsak időpont egy ilyen alkalom : igazi ünnep is. Mert egy kiállítás megnyitása valóban ünneppé teheti a napot. Mi, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeibe nem beavatottak, legfeljebb időről időre alámerülök, a múzeum anyagának kiállításain mindig megrendítő élményt kapunk. Micsoda kincsek vannak itt! Az maga ünnep már, ha a szekrények és mappák egyikéből valaki elénk teszi Dürer Melencolia. I (Melencolia prima) metszetét. És a jelen kiállításon több mint kétszáz eredeti grafikai mű látható. Mégis, a valódi ünnep maga a kiállítás. Nem is a látvány mint érzéki öröm, hanem inkább •— nekem legalább — a szellemi élmény; a hangulata, átélése annak, ami a látványt elrendezi: a kiállítás szerkezete, a grafikai darabok — a kiállítási látvány elemei — mögött mindig is tudott, ez alkalommal azonban valóban életre kelő filozófia. De hát könnyű dolga volt a rendező művészettörténésznek. A 15-18. század grafikai művészetében megvalósuló csillagbölcselet úgyszólván maga rendezte el a tömött mappák anyagát, s neki csak hallgatnia kellett a szférák adta minősítésre, e bölcselet osztályozó ítéletére. Csak fölismernie egy hagyomány, egy korszak világképének szervező eszméit. A téma most: a csillagok rendje, s a rend az emberi világban; a világegyetem, a makrokozmosz szerveződése, és szervező elveinek kihatása a részletekre, az emberi kisvilágra, a mikrokozmoszra. Az erők, amelyek megteremtik és fenntartják a világrendet. Zűrzavaros napokat élünk, dies commutationis-t várva. A „zűrzavaros", biblikus kifejezéssel: tóhu wa-bóhu. Khaosz a világ kezdetén, a kozmikus rend előtt. De mi adja a rendet? Kezdete mindenképpen a legfontosabbak : az egek és a föld elrendezése, a Nap, a Hold és a csillagok útjának kijelölése. Ez ismét az imént már említett kihatás: a közvetlen kapcsolat kozmikus rend és az éppen bennük élő napok rendje között. A kaldeusok tanítása, ez a valódi babiloni ismeretekre támaszkodó hellenisztikus világtudomány, a Chaldaeorum ratio fogalmazza meg először a rend különböző szintjeinek kölcsönös összefüggését. A kaldeusok, mondja kései forrásunk, az idézetben történetesen Censorinus, dicunt actum vitamque nostram stellis, tarn vagis quam statis, esse subiectam, azaz cselekedeteink és maga az életünk a csillagoktól függnek, mind a bolyongó, mind pedig az álló csillagoktól, amelyeknek — a szöveg itt már nem idézett folytatása szerint — különféle és bonyolult pályája jelöli ki az emberi nem útját. Nincs még egy tartománya az emberi tudásnak, amely oly hosszú időn át eleven hagyomány maradt volna, amely oly régóta játszott volna folyamatosan szerepet az