Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

Csillagok rendje, rend az emberi világban

európai kultúra világképében, mint a babiloni — vagy mondjuk inkább, a későbbi fejlemények iránt konciliáns kifejezéssel, babiloni gyökerű — csillagtudomány. Némi nyomatékkal használom ebben a szóösszetételben a tudomány szót. Hogy megkerüljem, mint maguk a régiek, az asztronómia és asztrológia ellentétbe állítását, mert ez történetietlen; hogy érvényen kívül helyezzem a tudomány agresszív aufklärista fogalmát. A technikai részletekről most nem kell beszélnünk, elég annyit mondanom, hogy a babiloni csillagtudomány alakította ki a világmindenségben érvényre jutó rend fogalmát. Ez a tudomány az i. e. 3/2. évezred fordulójától kezdve jó másfél évezreden át egy ország sorsát kutatta, de az i. e. 1. évezred közepén, második felében megjelent individuális változata is, a genet hlialogia, melynek a horoszkóp-asztrológia is köszönheti létét. A babiloni csillagtudomány a rend számszerű megfogalmazására törekedett. Hosszúnál hosszabb számsorokba fogalmazta a világot: természetes törtek végtelen sorozataiba öltözött a változó tér, a múló idő. Ezt a tisztán numerikus világmodellt a görögség két irányban is meghaladta. Egyfelől, verbálisan, a filozófiával; s másfelől, a figurális-szimbolikus ábrázolásokban. Az elemek tana és az elemek elvontabb — numerikus — rendszerezése nyomán a nagy világerők, a makrokozmosz rendje a babiloni előzményekhez képest a görögöknél egyszerű megfogalmazást kapott. Ez az átfogalmazás is hozzájárult ahhoz, hogy az emberi kisvilágot, a mikrokozmoszt, öszszefüggések ezernyi szálával kapcsolhatták a kozmosz nagy erőihez. A valóban jelentős elméletek nemzetközi érvénye — kozmopolita jellege — ez. A görög interpretációban tovább élt a babiloni tudomány, ez volt a rendszer újszerű filozófiai, illetve figurálisszimbolikus megfogalmazása, míg a numerikus tanítás titkos — ezoterikus — tudománnyá vált, pythagoreus vagy kabbalista világelméletté. Nos, a Szépművészeti Múzeum kiállításán a makrokozmosz és mikrokozmosz elmélet figurális-szimbolikus megfogalmazása adja a rendet, az anyag inhercns rendjét, mégpedig kristálytiszta szuggesztivitással. Égbolt és föld megfelelése: égi földrajz és a földre vetített csillagzatok. Az állatöv tizenkét jegye: tizenkét hónap. A hét bolygó és a hét szabad művészet, hét erény, hét főbűn. A négy elem és ugyanannyi napszak, földrész, temperamentum, világkorszak, életkor. Minden egyazon rendnek a része, mindenben azonos törvények uralkodnak. Tudomány-e a nagy világerők és az emberi kisvilág összefüggésének tana? A választ meg kell kerülnöm, mert a kérdés inkább fordítva áll: Vajon az-e a tudomány, ami ilyen kérdéseket szokott feltenni? Inkább egy szemléletmód hagyományáról kell beszélnünk. Hogy ez a hagyomány kozmopolita-európai, már mondtam. De nemcsak érvényességének körét láthatjuk; természetét is. A babiloniak, hogy egy kis részletbe akaszkodjam, nem négy napszakot különböztettek (volna) meg, hanem kétszer hármat, külön-külön a nappalnak és az éjszakának. A négy az elméletbe a görög elemek tanából került. Könnyű volt az újkorban négy földrészről beszélni, közvetlenül Amerika felfedezése után, már akkor, amikor alig hallottak többet az új kontinensről, mint a skalpokat, avagy Ázsiáról, közszájon a mesés Formoza friss hírével. De azt hiszem, ebben a hagyományban a földrészeknek mindenképpen négynek kell lenniük, s - mondjuk Ausztrália ismeretében is legfeljebb azt tették volna, hogy egynek veszik Európát és Ázsiát. A kategóriák száma nem