Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

Az Andokidés-festő új csészéje

fedi. A csésze belső oldalán a peremen és a médaillon körül vékony festetlen vonal, a medaillonban (átmérője 6,5 cm) Gorgoneion, a feketealakos csészéken szokásos szkémában, nagy szemekkel, kinyújtott nyelvvel (17. kép). A kivitel technikájában itt nincs semmi új. A csigába csavarodó fürtök belső körvonalait bekarcolás jelzi, amelyet oldott festésű vonal kettőz meg. A választék mindkét oldalán öt-öt fürt van, balra az első ellenkező irányba fordul. A füleket egyetlen sietős körvonal jelzi, minden belső részlet nélkül, alattuk a hajfürtökön fekete festés. A Gorgófő szokásos „tetoválását" a homlokon három pont adja vissza. Kívül a frízt alul és fönt a peremen festetlen vonal határolja. A fülek alatt kétkét egymásba fonódó szőlőtő, ágaik a fülek két oldalán hajlanak vissza és a szemek alá kúsznak (12. és 16. kép). Az ágakon vörössel fedett levelek sűrű sora és balra két, jobbra három szőlőfürt pontokkal, mint a ló farka is (15. kép). Az alakokat keretező szemek körzővel vannak rajzolva: jól kivehetők a körök alig bemélyített körvonalai és a pont a pupilla közepén (16. kép). A lovas előtti szem körvonala megtörik, a ló farka metszi a mögötte levő szem könnycsatornáját. A oldal (14. kép): Dionysos összehajtható székre helyezett párnán ülő alakja. Az isten jobbra fordul, jobbjában szőlővessző, amelynek két leveles ága kétfelé nyúlik előtte, illetve mögötte. A venyigének a keze alatti részét, nyilvánvalóan tévedésből, fekete máz fedi. Baljában szokatlanul hosszú ivókürtöt tart. Fejét szalag övezi, amelynek mindkét szélén vörös levelek és bekarcolt gömbök váltakoznak. Az isten ujjatlan chitont visel, amelyet a nyakon és a karokon pontok szegélyeznek; alján vonal, amely a redők hajlatait követi. A chiton fölötti himationt hármas pontcsomók díszítik. A lábak rajza az egykorú feketealakos vázákon szokásos; a jobb láb ujjai, bár láthatóknak kellene lenniük, nincsenek jelezve. A bokát jelző vonal tévedésből átmegy a himation szélén. Az összehajtható szék jobb lába és a hozzá tartozó keresztrúd elmaradt, a bal láb oroszlán mancsában végződik. A B oldal lovasa méltóságteljes tartású halandó (15. kép): különböző motívumokkal díszített anyagokból készült köpenye jómódra mutat. Rövid kötényszerű ruháját öv fogja össze. Ugyanolyan hajszalagot visel, mint Dionysos. Előrecsúszva ül, visszafogja lépni készülő lovát. Ennek csüdjén a bőrt két kis függőleges vonal jelzi, nemi jegyének rajza pontatlan: a négyszögletes herék a hímtag fölött vannak. Az előrajz számos részen kivehető: az A oldalon Dionysos jobb lábszára, két karja és lába, jobb keze és nyaka, a B oldalon pedig a ló nyaka és a lovas jobb lábszára alatt (az utóbbi a kivitelezett rajzon valamivel följebb került). Ahogy az Andokidés-festőnél gyakran tapasztalható, a szó teljes értelmében vett relief-kontúrvonalak nincsenek. Szilágyi utalt rá, hogy ezek csak a festő legkésőbbi művein jelennek meg. A körvonalakat a festetlenül maradt részek felé emelkedő ecsetsávok jelzik. Reliefvonalakat használt a mester a szemek, az ágak és a szék körvonalainak, a szemöldököknek, az ivókürt alsó részének, a ló hátsó combjának, részben lábainak és szügyének, továbbá Dionysos bal lábának rajzánál. A fekete vonalak színe gyakran barnába megy át, úgy tűnik, nem szándékosan, csak a festő nem fordított kellő figyelmet anyagára. Ugyanígy elhalványul a belső medaillont keretező kör, valamint kívül a képek alatt és a peremen körbefutó festetlen sáv két szélét jelző vonal. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a festő többször újrakezdte a vonalat, így Dionysos ruhájának redőin és a Gorgófő száján. Bőven használt bekarcolást. A Gorgófőn a hajfürtök spirálisait, a pupillákat, az orrot (kivéve fölül), az „orrlyukak" és a bajusz alját egyszerű bekarcolás, a szakáll fürtjeit sávozás jelzi. Ez a kétféle eljárás látható a csésze külső oldalán is: egyszerű bekarcolás a szalagokon és a „gyöngyökön", a lovas ruhájának belső részletein, a ló kantárján a fekete háttértől való elválasztásra, sörényén a vörös és fekete rész elhatárolására, többnyire a haj és szőrzet jelzésére is, de sávozás az ifjú nyakára hulló