Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Alessandro Algardi köréből származó gyermek ideálfej
hiába várták vissza Flandriába művésztársai. Művészetével — melynek jelentős megnyilvánulásai életteljes gyermekfigurái — nagy hatást gyakorolt a római művészetre a 17. század első felében. 9 A római szobrászat vezető egyénisége ez időben Gian Lorenzo Bernini volt. Számos gazdag kompozíciójában szerepelnek puttó- és gyermek alakok. Ezek a telt arcú, sokszor szkematikus fejecskék — melyeknél a dekorativitás volt elsősorban a döntő, nem pedig a kifejezés ereje — szintén igen nagy hatással voltak az európai barokkra, de elsősorban Róma művészetére. 10 Az 1625-ben Rómába érkező Algardi — akinek azt megelőzően Mantovában szép sikerei voltak a kisplasztika területén 11 — alakít ki egy olyan jellegzetes gyermek típust, melyben az olasz barokk formaideálja párosul a belső kifejezésre való törekvéssel. A Madonnát a Gyermekkel ábrázoló — több variánsban ismeretes — kisbronzán szereplő gyermek Jézus feje képviseli a legpregnánsabban az Algardi által megalkotott típust. 12 Ehhez a típushoz kapcsolódik a mi gyermekfejecskénk is. A berlini példányról volt módunkban több fényképet szerezni. Ezért ezen kívánjuk bemutatni a típusalkotás hasonlóságát. A viszonylag széles szemöldökív, a széles orr, a kicsi száj, a kerekded áll, az arc és a fülek formája, a befelé ívelő orrvonal rokon a két alkotáson. (Vö. a 60. és 64. képet a 63. és 65. képpel.) A finoman kidolgozott szemkörnyék, mely a tekintet elevenségének illúzióját adja, s a nyak körüli részek modellálása is hasonló. Algardi művészetének kiváló ismerője, Jennifer Montagu is jellegzetesnek tartja Algardi gyermekfej típusát és elemzi egyik fontos tanulmányában. 13 A művész leghűségesebb tanítványától, Domenieo Guiditől is bemutat két gyermekfejet, az egyik Algardi vázlata nyomán kivitelezett csoport része, a másik Domenieo Guidi önálló munkája (61. és 62. kép). 14 Különösen az általa említett első, tűzbakon szereplő figura érdekes számunkra összevetésként. A széles orr a nagy orrlyukakkal, az egymástól viszonylag távolabb elhelyezett szemek, melyek környékét részletességgel dolgozza ki, a széles orr miatt kicsinek tűnő, enyhén lefelé görbülő száj ezen is az Algardi-típus jellegzetességeit jelentik. Az összehasonlításként bemutatott puttó arról a tűzbakról származik, melyet Algardi halála után Domenieo Guidi fejezett be,ésniely még Velazques 1050-ből való megrendelése nyomán készült el másik három tűzbakkal együtt a spanyol udvar számára. A Juno és Jupiter alakjával díszített túzbakok tervezője és kivitelezője Algardi volt. A Kybelé alakjával díszített tűzbakot valószínűleg Domenieo Guidi, a Neptunusszal ékesítettet pedig Ercole Ferrata kivitelezte — mesterük — Algardi modelljei után. Ezek a tűzbakok Spanyolországba kerültek, és hosszú ideig az aranjuezi kastély kertjében álltak szökőkút ornamentális díszeiként alkalmazva. Sokáig szem elől tévesztette őket a szakirodalom, majd 1931-ben történt meg azonosításuk. 15 9 Weihrauch, H. R., Europäische Bronzestatuetten. Braunschweig 1967, 369-373. 10 Wittkower, R., G., Gian Lorenzo Bernini, London 1955, 40., 48., 50., 66. és 95. k. 11 Posse, H. v., Alessandro Algardi, Jahrbuch der I reussischen Kumtsammlungen 26 (1905) 176—177; Pope-IIenessy, J., Italian High Renaissance and Barcque Sculpture I—III, London 1963, Cat. Vol. 141. 12 Weihrauch, i. m. (9. j.) 244-245,297. k.; Pope-Henessy, J., The Burlinçton Magazine 105 (1963) 68, 42-43. k.; Figyelemreméltók még Algardi Caritas-csoportjának gyermekalakjai, 1. Radcliffe, A., European bronze statuettes. London 1966, 68. t. 13 Montagu, J., Alessandro Algardi's Altar of S. Nicola da Tolentino and Some Related Models, The Burlington Magazine 112 (1970) 291. 14 Montagu, i. m. 27-28. k. 15 Hess, J., Ein Spätwerk des Bildhauers Alessandro Algardi, Münchner Jahrbuch der Bildenden Kumt 8 (1931) 292-303; Montagu, J., Schöne Bronzen, München 1985, 100.
