Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Maffeo Verona ismeretlen műve Budapesten
megfelelően eredetileg hat darabból állhatott, s az Angliába került jeleneteken kívül szükségképpen még a Szerelem (Amore), a Halál (Morte) és az Idő (Tempo) diadalmenetét foglalhatta magába. A megfelelő méretek, az ábrázolás és az egyező előadásmód alapján bizonyosra vehető, hogy az angliai sorozatból hiányzó Szerelem diadala ábrázolás az eddig ismeretlenül Budapesten őrzött festménnyel azonos. Mint az együttes jelenleg egyedüli fellelhető darabja s egy sajátos műfaj reprezentánsa, a Szépművészeti Múzeum képe Maffeo Verona művészetének különösen értékes dokumentuma. A hosszú, keskeny képmezőben felsorakoztatott diadalmenet ugyanolyan szorosra fűzött együttesben szerepel, mint az angliai Hit vagy Hírnév jeleneteknél, hasonló a szembeforduló vagy profilba állított alakok elosztása, mozgása, egyező az alakok és a tér viszonya, a képsávot kitöltő ritmikus elrendezés. Azonosak a típusok, a Maffeo Verona más képeiről, pl. az udinei Oratorio delle Zitelle Mária ciklusáról is ismert arcok, hegyes, ékszerű orrok, a hajviselet stb. A vontató állatok (lovak, illetve egyszarvúak), vagy pl. a diadalszekerek kerekei esetenként pontosan egyezőek. Miként a budapesti képet, annak idején a Cook-gyűjteménybe került festményeket is Andrea Schiavone nevével hozták kapcsolatba, a sorozat darabjai szinte egyazon időben, a múlt század végén kerültek a műkereskedelemből eladásra. 5 A Szépművészeti Múzeumban őrzött festmény, mely a felső és alsó képszélen éles vágásvonalat mutat, nagyjából olyan magas, mint az angliai képek, de csal: fele olyan hosszúságú. Nyilvánvaló, bogy itt csak a diadalmenet egy részét, a baloldali felét látjuk. A képteret az ábrázolás domináló mozzanata tölti be: négy hófehér ló vonja a tüzes diadalszekeret, amelyen a meztelen szárnyas Amor ül (42. kép), jobbjában íjjal, válláról lógó tegezzel — miként azt Petrarca írja: „Quattro destrieri uie piű che neve bianehi / Sopra un carro di foco un garzon crudo / Con arco in mano et consaettea fianchi." Közvetlenül a szekér előtt, leigázva, hátrakötött kezén láncraverve az istenek leghatalmasabbja, Jupiter halad. A szekér mögött hátrább egy-egy szerelmespár tűnik fel, attribútumok hiányában azonban nehezen azonosíthatók a Petrarca által felsorolt kísérők egyikével-másikával. Balra a háttérben egy magaslaton egy lepelbe burkolt alak s egy a menet felé mutató férfi látható: a költő megszemélyesítője s az az árnyék, mely Petrarcát megszólítva elmagyarázza neki a látottakat és felsorolja a jelenlevőket (43. kép). 6 A Trionfi szövegének megfelelő népes kíséret, a szerelem rabjaiul esett históriai alakok és legendás párok sok-sok fős menete jobbról csatlakozhatott a pesti képen szereplő központi csoporthoz. A kép jobb szélén látha5 Pulszky Velencében több értékes festményt vásárol( Luigi Resiminitől. Ezek közül a Giovanni Francesco Caroto Szt. Mihály-a állítólaga veronai Palazzo Persicóból, Giulio Camp: Salamon ítélete a bresciai Palazzo Comunaleból, Bonifazio Veronese Nyár és Tél képe a padovai Palazzo Giustinianiból (a. e. Velence, Pal. Barbarigo) származott, Az Amor dialala képet Resimini a fennmaradt nyugta tanúsága szerint a két Bonifazio Veronese-festménnyel együtt adta el Pulszkynak: „Io sottoscritto dichiaro aver ricevuto dal Sig. Carlo Pulszky L. it. 3500 cioè tremilacinquecento per prezzo di due dipinti di Bonifazio Veneziano rappresentanti l'est ate e l'inverno e di un dipinto de! Schiavone rappresentante il Trionfo dell'Amore. Venezia, 1892 25 Ottobre". A nyugta felkutatásáért Zentai Lorándnak, a grafikai osztály helyettes vezetőjének mondok köszönetet. fi / Trionfi di Francesco Petrarca. Facsimile... della edizione gtmnpata a Firenze Vanno MCCCCLXXXXJX. Roma, 1891, Triompho dell'Amore, Cap. I. „. . .Un ombra alquanto men che l'altre trista/Mi si fe incontro: et mi chiamo per nome / Dicendo hor questo per amar s acquis!a / .. .Et cosi nassedemo in loco aprico". Képünkön Amor szeme nincs bekötve: a 16. századi ábrázolásokon egyaránt szerepelt a „vak" Ámor és a szépségre nyitott szemmel figyelő Ámor, amint arra az egykorú szerzők utaltak. L. pl. 11 Petrarca con Vesposizione di M. Q. A. Gesualdo, Venezia 1581; Panofsky, E., Studies in Iconology (Blind'Cupid), New York— London 1972, 121.
