Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Maffeo Verona ismeretlen műve Budapesten
tó, eredetinek tűnő festett szegélyből következtetve ez a rész külön vásznon szerepelhetett, mint ahogy a Hit diadala-ábrázolás is két különálló képen szerepelt Doughty House-ban, Richmondban. A teljes kompozícióról alighanem fogalmat adhat az a vázlatrajz, amelyet ugyancsak Luisa Vertova tett közzé 1985-ben londoni műkereskedelemből (44. kép). 7 Láncra fűzött nők és férfiak vonuló sorát látjuk a rajzon, az alakok közt Hercules, Theseus (?), Venus és Mars ismerhető fel, a szerelem diadalmenetének tagjai. A menet csoportfűzése, az alakok és a képsáv aránya, a képtér szoros kitöltése megfelel a budapesti és richmondi képeknek s mivel kevéssé valószínű, hogy Maffeo Verona egy további azonos tárgyú ábrázolás sorozatot is készített volna, feltételezhetjük, a vázlatrajz a budapesti Diadalmenet egy hiányzó részét örökíti meg. Ügy gondoljuk azonban, hogy még így sem tekinthetjük teljesnek az Ámor diadalmenete bemutatását, a méretekből, s a szereplőkből következtetve alighanem még hiányzik egy, a kíséret további tagjait megjelenítő — esetleg közvetlenül a mi képünkhöz csatlakozó — szakasz. A Trionfi-sorozat eredetéről, megrendeléséről, létrejöttének körülményeiről semmit sem tudunk. A régi leírások, guidák a képekről nem tesznek említést, a paloták belső díszítéséről az egykorú források csak igen szűkösen szólnak, a 16. századi intérieur díszítések a maguk eredeti teljességében nem-igen maradtak fenn. Elvesztek azok a frízábrázolások is, amelyeket Ridolfi említ a Palazzo Grimani ai Servi-ben, a Palazzo Mocenigóban vagy Palazzo Vendraminiben. 8 Adatok hiányában az sem állapítható meg, hogy Maffeo Verona Trionfi-sorozat a a két első említett palotával hozható-e kapcsolatba, — a Vendraminiknél, mint már idéztük, Caesar diadalmenete volt látható — vagy esetleg máshol lokalizálható. A fennmaradt részekből következtetve a terem, melyet a képek feltehetően a lapos mennyezet alatt körbefutóan díszítettek, igen nagy, mintegy 12 méter hosszú és kb. nyolc méter széles lehetett. Az ábrázolásból arra is következtethetünk, hogy a dekoráció házasságkötés alkalmából készült. Petrarca Trionfi-sorozata, de különösen a Szerelem diadala-jelenet ugyanis éppen a házassággal, esküvővel kapcsolatos művészeti emlékeknek volt kedves témája, mint arról a 15. század számos nászládája, cassonéja is tanúskodik (1. pl. F. Pesellino művét, Boston, Stewart Gardner Mus.; stb.). ,J Nem könnyű a keletkezés időpontjának megállapítása sem. Maffeo Verona rövid életének egyes stílusfázisai nem határolhatók cl pontosan, fejlődésének szakaszai csak lazán körvonalazhatók. Veronából gyermekként felkerülve Velencébe Luigi 7 Biszterrel lavírozott tollrajz, 15,6x45,1; London, Christie's 1982 Juli, 307. sz. Palma Giovane-ként. K Ridolfi, i. m. II. 152. A Pal. Grimani ai Servi a család azon ágának tulajdonában volt, melynek utolsó férfitagja, Giovanni Grimani 1785-ben hunyt el. A leányági örökség a Loredano — Morosini—Gattemburg családra szállt. A Pal. Mocenigo a S. Samuele-t, a későbbi Mocenigo— Robilant palotát Benedetto Caliari freskói, Pietro Malombra képei díszítették. 9 A Petrarca Trionfi-ábrázolásokhoz 1. Gerstfeldt, O. V., Hochzeitsfeste der Renaissance in Italien, Esslingen 1906; Weisbach, W., Trionfi, Berlin 1919; Pigler, A., Barockthemen, Budapest 1974, II. 20. (Ámor diadalmenete). A korai sorozatok közül érdemes itt utalnunk arra a képegyüttesre, melyet a források szerint Mantegna festett Mantuában (1501), s amely a feltevések szerint a washingtoni Nat. Galleryben őrzött Mantegneszk-festményekkel azonos. A hat kép a Gonzagák palotájából úgy tűnik még 1630-ban Colloredo császári hadvezérhez került (Udine, Colloredo palota), majd a müncheni képtárba s végül Washingtonba. E fontos emlékkel kapcsolatban érdemes itt idéznünk egyik legkorábbi — a szakirodalomban figyelmen kívül maradt—említését: 1513-ban a mantuai hercegnőhöz, Isabella d'Estehez intézett levelében Fra Mariano Rómából Mantuára emlékezve szeretné viszontlátni petrarcai Triumphusok „picturas Andreáé Mantegnae gloria Mantuanis"; 1. Luzio, A., Federigo Gonzaga ostaggio alla corte di Giulio II. Archivio Storico délia Società Romana di Storia Patria IX (1886) 509.
