Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Lar-szobor az Antik gyűjteményben
közül csak a Stobiban talált példány származik ásatásból; lelőhelye, a Parthenius-ház a Hadrianus-korban még használatban volt. 51 A Taintignies-i Lar talapzatának formája szintén az L sz.-ra keltezhető. 52 A csoportra jellemző „szárnyas" köpenyábrázolás a 2. sz. végén is kimutatható. 53 Mécsesekről ez a Lar-típus egyelőre nem ismert. 54 A budapesti Lar-szobor tehát — más biztos nézőpont nem lévén — mind típusa, mind stílusa, mind ikonográfiája alapján a koracsászárkori művészet klasszicista központjának peremvidékén helyezhető el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamelyik nyugati tartományban kellett készülnie, hiszen Itáliában is volt provinciális művészet. A rokon darabok lelőhelye jelenleg szintén arról tanúskodik, hogy ez a változat Itáliában elterjedtebb volt, mint a provinciákban. Az is nyilvánvaló, hogy ez a provincialitás nem a bronzműves alkalmatlanságából fakad. A mesternek nem a keze volt ügyetlen, vagy az ideje kevés, hanem a szeme látott másként. A számára mintául szolgáló klasszicista formákat igyekezett hűségesen követni, kifejezésmódjukat azonban— „tévesztései" mutatják — túl aprólékosnak találta. Szobrát mintázva nem idéződött föl benne a csészébe ömlő bor sugara, sem az elragadtatott tánc. 55 A Larok hatalmából, akikkel Augustus sem restellte saját numenjét elegyíteni collegiumaik megfékezése kedvéért, számára az arcon tétován ülő jóindulat volt a leginkább fölfogható. Az emberi test ábrázolásának klasszikus felfogásával szemben is közömbös volt (34. kép). Szobrát inkább domborműnek látta: a ruharedőkkel, s főleg a köpeny sajátos megmintázásával nem plasztikus idomokat formált, hanem síkbeli alakzatokat rajzolt. 56 Olyan jellemzők ezek, amelyek a nyugati tartományok tömegesen készített Larszobrainak típusában teljesednek ki. Mindennek eredőjeként tehát a szobor azon darabok sorába tartozik, amelyek a klasszikus formanyelvet a provinciális művészet számára közvetítették. NAGY ÁRPÁD MIKLÓS 31 Petkovic, V. P„ Starinar 12 (1937) 20-23; Düll, S., in: Ancient Macedonia III, Thessaloniki 1983, 87, 81. j. 52 Thomas, i. h. (1. 21. j.), 36-37; KaufmannHeinemann, A., Die römischen Bronzen der Schweiz I. Äugst, Mainz 1977, 56-57, 52. sz. 53 Pl. egy Saint-Romain-en-Gal-i mozaikon: Lancha, J., Recueil général des mosaïques de la Gaule III, Narbonnaise-2, Paris 1981, 201-204, 89b. t. 54 A mécseseken ábrázolt Lar-típust 1. Bailey, D. M., A Catalogue of the Lamps in the British Museum II, London 1980, Q.1207, 1095, 1061 és 834. sz.; Heres, G., Die römischen Bildlampen der Berliner Antikensammlung, Berlin 1972, pass. 53 L. a pompei Lararium-képeket és a délosi falfestményeket (16., ill. 48. j.). 56 Valóban háromdimenziós, egyelőre egyedülálló Lar-szobor (a Bellori-gyűjteméuyből): Gehrig, TJ.—Greifenhagen, A.—Kunisch, N., Führer durch die Antikenahteilung, Berlin 1908, 218, Fr. 2121. sz., 26. t.
