Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Lar-szobor az Antik gyűjteményben
ma városi dombormű 15 és pompei falfestmény, 16 egy-egy Ostiában és Tangerben talált bronzszobor, 17 valamint további, biztosan meg nem határozható 18 darabok. Ugyanennek a típusnak egy másik változatát (ahol a köpeny keskeny ugyan, de egyenes redőzetű, a Lar inkább áll, mint táncol) a galliai Corseulben és a belgicai Taintignies-ben (Hainaut) talált példányok és egy Róma-városi dombormű mutatják. 19 Ismeretes, hogy a tunica és a köpeny megmintázását a császárkori kézművesek inkább a díszítés egyik lehetőségének tekintették, mintsem, hogy a viselet pontos ábrázolására törekedtek volna. 20 Ezért érdemes azokat a darabokat is figyelembe venni, amelyeken a szintén a Lar derekára csavart köpeny a tunicán kívül van ugyan megkötve (ún. Aesculetus-típus), lelógó végeinek megmintázása azonban megegyezik a budapesti szobron láthatóval. Az ide sorolható legközelebbi párhuzamok (ahol a stílus rokonsága mellett a magasság is hasonló) Pompeiből, Vienne-ből, Mandeureből, Escale-ből és Augsburgból kerültek elő. 21 A budapesti szobor tehát olyan csoportba tartozik, amelynek példányai Campaniából, E-Itáliából, valamint annak vonzáskörzetéből származnak, és olyan típusváltozatokkal rokonítható, amelyeknek emlékei Itáliából és a nyugati tartományokból egyaránt maradtak fenn. A hátrafújt ruha és a lobogó köpeny az i. e. 5. sz. végétől kezdve 22 a heves mozgás érzékeltetésére szolgál. A budapesti szobor készítője is ezt a klasszikus művészetből hagyományozott motívumot követte a táncoló Lar megmintázásakor. A tánc ábrázolása mint művészi probléma azonban nem érdekelte. A kétoldalt egyforma ívet alkotó, szabályosan barázdált ruharedők, az egyenes, mélységre alig tagolt ráncok azt mutatják, hogy a bronzműves a mintájául választott motívumban nyugodt vonalú ornamenst látott; a kiöblösödő köpenyt nem a tánc képi jeleként, hanem a testnek új körvonalat adó formaként tekintette. A ruhák gondosan mintázottak, a ráncok vésése egyenletes. Elmaradt viszont a tunicát összehúzó öv vége, 23 a derékon körbecsavart köpeny nem dudorodik ki a tunica alól, amelyről eldönthetetlen, vajon ujjas-e, vagy pedig a köpeny veszi körbe a felsőtestet. 24 15 Hano, M., ANR W 11. 16. 3, Berlin—New York 1986, 2338-2352, 1., 2., 10., 15. sz. A 14. l5 bis és 16. sz. darabokat fénykép híján nem tudtam osztályozni. 16 Boyce, G. K., Corpus of the Lararia of Pompeii, Rome 1937, 47, 162. sz., 30. t., 1. k.; 54., 211. sz., 30. t., 2. k.; 77, 371. sz., 31. t., 1-2. k. 17 Neugebauer, K. A., Genava 14 (1936) 95-97, 6. t., 3. k., és Vierneisel, K., Römisches im Antikenmuseum, Berlin 1979 2 , 33-34, 22. sz., ill. Boube-Piccot, C,Les bronzes antiques du Maroc I, Tanger 1969, 204-206, 221. sz., 148-151. t. 18 A Lar-szobrok legteljesebb gyűjteménye Reinach, S., Répertoire de la statuaire grecque et romaine II— VI, Paris 1908-1930. Ennek alapján azonban — apró pontatlanságai miatt — a Larszobrok tipológiai szétválasztása nem végezhető el. 19 Bousquet, 3., Gallia 27 (1969) 251, 19-20. k.; Faider-Feytmans, G., Les bronzes romains de Belgique, Mainz 1979, 79-80, 70. sz., 44. t.; Hölscher, T., A A 1984, 281-294. 20 L. M. Bieber elemzéseit: Ancient Copies, New York 1977, 71-83. 21 Rendre: Adamo-Muscettola, S., in Gehrig, U. (szerk.), Toreutik und figürliche Bronzen römischer Zeit, Berlin 1984, 25; Boucher, S., Vienne, Bronzes antiques, Paris 1971, 75, 29. sz.; Lebel, P., Catalogue des collections archéologiques de Montbéliard III, Paris 1962, 19-20, 17-20. t.; Rolland, H., Bronzes antiques de Haute Provence, Paris 1965, 80, 128. sz.; Menzel, H., Römische Bronzen aus Bayern, Augsburg 1969, 26 27, 10. t., 3. sz. További idetartozó darabok lelőhelye ismeretlen: Mitten, G. G. — Doeringer, S. F., Master Bronzes from the Classical World, Mainz 1968, 263; Bissing, F. W. v., AA 1903, 150-151; Mitten, D. G., Classical Bronzes, Providence 1975, 190-193; Thomas, B. E., FolArch 15 (1903) 41-42; Pop, C., Studii si Comm. (Nagyszeben) 14 (1969) 299-307. 22 Rodenwaldt, G., RM 34 (1919) 59-60. 23 L. a pompei példányokon: 7. j. 24 L. pi. Bieber, i. m. (1. 20. j.), 78-80; Doppelfeld, O. (szerk.), Römer am Rhein, Köln 1967, 223, C 103. sz. Hasonló összeolvadás figyelhető meg a mécseseken ábrázolt Lar-típusnál is. A köpeny körbefogja a felsőtestet (1. az 54. j.-ben idézetteket), de össze is olvadhat a tunicával: pl. Deneauve, J., Les lampes de Carthage, Paris 1969, 158, 638. sz., 64. t.
