Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Lar-szobor az Antik gyűjteményben
A saru elnagyoltan kidolgozott — fajtája csupán más példányok alapján ismerhető fel.' 25 A leggondosabb az arc megmintázása (31. kép). Az orr, az állgödör és az ajkak ívének élethű kidolgozása pontosan követi a klasszikus felfogást. A száj szögletét jelző vonalat viszont túl magasra véste a bronzműves. A két szem nem egyforma. Az alsó szemhéj hiányzik a pupilla alól; mintha a Lar fölfelé nézne, holott fejtartásából nyilvánvaló, hogy előre tekint. E két ikonográfiái típus egyidejű, a Larokat azonos módon ábrázolja; egymástól stílusjegyeikben és történetükben különböznek. A Róma-városi vicomagister-oltárokon a Sandalarius-típus a gyakoribb, a rajtuk ábrázolt Lar-szobrocskák is mind ilyenek. A tartományokban viszont ez a típus egyelőre — a fenti példányokon kívül — nem talált visszhangra. Az ottani darabok az Aesculetus-csoportba tartoznak. 20 Legszembetűnőbb stilisztikai jellemzőik — a test lapos megmintázása, a köpenyvégek „szárnyas" és a ruharedők szimmetrikus kidolgozása — azonosak a budapesti szoboréival. Ezt a darabot tehát a császárkorban klasszicistábbnak tekintett típus szerint, de a provinciális ízléshez közelítve mintázta meg mestere. A szobrot egyetlen stílusjegye sem kapcsolja valamely, a klasszikustól különböző művészeti hagyományhoz. A szoborról tehát sem típusának elterjedése, sem stílusa alapján nem állítható több, mint hogy Itáliában vagy valamelyik nyugati tartományban készült. Ugyanakkor Görögországban, Kis-Azsiában, Egyiptomban aLarok szobrai egyelőre hiányoznak. 27 Feliratos emlékeik ugyancsak nagyon ritkák. 28 A birodalom keleti felében tiszteletük nem terjedt el. A köztársaság-korban a Larok kultusza a domestica sacra jellegzetesen római formája. 29 Ábrázolásmódjuk sem valamely görög típus átvétele, hanem csakis őket jeleníti meg. 30 A Lares Comjritales tisztelete Rómában már az i.e. 2. sz.-tól kezdve össze25 Pontosan megmintázott saru: Vierneisel, i. m. (1. 17. j.). 26 Ilyen a Szépművészeti Múzeum további két, közöletlen darabja is (32-33. kép): jobbjával kilépő Lar, a fejtetőn öntőcsap, ltsz.: 57.12.A; m.: 7,76 cm; a Prokopius-gyűjteményből; baljával kilépő Lar, ltsz.: 50.1085; m.: 0,10 cm; Haán Antal gyűjteményéből. 27 A Kairóban őrzött példány (vö. Bissing, i. h. 21) C. C. Edgar szerint nyilvánvalóan itáliai eredetű: Catalogue général des Antiquités Egyptiennes du Musée du Caire, Greek Bronzes, Le Caire 1904, 18, 27702. sz. A paramythiai szoborra 1. a 30. j.-t. Az anyaggyi'ijtés kiindulópontjául II. Menzel bibliográfiája szolgált : ANR W II. 12.3, Berlin—New York 1985,128-1 (51. 28 A CIL III. kötetében mindössze három darab szerepel. Ezek egyike a név vésetének bizonytalansága miatt értékelhetetlen (6679. sz., Syriából). A Déloson talált i. e. 1. sz.-i dombormű (7211. sz.) az ottani római colonia agorájáról származik (ehhez 1. 48. j.). A harmadikat latin nevű magistri Lamm állították Germanicusnak Alexandriában; a darab alighanem az ő egyiptomi körutazásával függhet össze (ugyanígy: Jung, J., AEM 16, 1893, 15; CIL III. 12047., az avignoni mtizeumban). Az AE számomra hozzáférhető köteteiben (1960—1984) egyetlen darab sincs. Ezeken kívül : Sarikakis, Th., Hellén ika 22 (1969) 65—66 ; fogadalmi felirat Nikopolisból (Épeiros), a római erőd mellett. 29 A Lar szó görög fordítása általában Hérós, gyakran Daimón (1. 42. j.). A Lar és Agathodaimón kapcsolatára 1. 39. j. A Lares Praestitcs ábrázolása a Dioskurosokéval és a Kabirokéval rokon: Waites, M., AJ A 24 (1920) 251-255, ül. Hemberg, B., Die Kabiren, Uppsala 1950, 180-181. 30 Az általában az i. e. 4-3. sz.-ra keltezett paramythiai kincsbe tartozik egy szokásosan Ganymédésként említett szobor, amelynek ikonográfiái szkhémája azonos a „compitalis"-típuséval (Walters, H. B., Catalogue of the Bronzes... British Museum, London 1899, 37, 278. sz., 7. t.; a kincshez: Hammond, N. G. L., Epirus, Oxford 1967, 579-582). Ganymédésnek azonban egyelőre nem ismert ilyen ábrázolási típusa, vö. Sichtermann, IL, Ganymed, Berlin 1953. A hellénisztikus-kori keltezés ellen: Swaddling, J., in: Bronzes hellénistiques et romains, Lausanne 1979, 103-106. így a paramythiai szoborra jelenleg nem építhető a „compitalis"-típus ikonográfiái előzményeinek vizsgálata.
