Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Lar-szobor az Antik gyűjteményben

LAR-SZOBOR AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN A szobrot (29-30. kép)

1 1983-ban vásárolta meg a múzeum. Jobbjával kilépő (a lábfej letörött), táncoló Lart ábrázol, aki szalagos babérkoszorút, sarut, sávos tunicát és cakkozott szegélyű köpenyt visel. Jobbkezét fölemeli (a kézfej nem maradt meg), üres balját behajlítva előre nyújtja.

2 A barnászöld patinajú, bronzból öntött szobor nagyrésze tömör, csak a törzs alsó része üreges.

3 A közös öntőformában, külön elkészített lábakat utólag illesztették helyükre. A felületen ókori javítások nyomai fedezhetők fel.

4 A derékmagasságig a háton is meglévő sávokat rézből rakták be hornyukba. A darab lelőhelyére nincs adat. A táncoló Larok ábrázolásmódja egységes, további osztályozásuk elsősorban az öltözék megmintázásának változatain alapulhat.

5 A budapesti Lar-szobor ruházatának legjellegzetesebb vonása, hogy a tunica fölső része eltakarja a Lar derekát övező köpenyt, és hogy ennek kétoldalt kiöblösödő szélei hozzátapadnak a tunicához. E szempont alapján olyan, több más tekintetben heterogén

6 csoport körvonalazódik, amelynek példányait Pompeiben,

7 Aquileia mellett,

8 Susagenában (Treviso),

9 Torminéban (Mozzicane),

10 a dalmatiai Stobiban,

11 a noricumi Unterferlachban

12 és Pollentiában

13 (Baleárok) találták meg.

14 Ez az ábrázolásmód annak a klasszicista stílusú Lar-típusnak egyik változata, ahol a köpenyvégek jóval keskenyebbek, a ráncok pedig követik a táncoló mozdulatot (ún, Sandalarius-típus). Ide tartozik néhány Ró1 Ltsz.: 84.I.A. M.: 16,2 cm. Vö. Szilágyi, J. Gy., Antik Művészet, ismertető újság, Budapest 1985, 3. kép. A darabot Kovács Petronella restaurálta. 2 A szobor könyökben behajlított kezében és öblösre formált tenyerében nem lehetett bőségszaru, a másik előforduló attribútum (pl. Galliazzo, V., Bronzi romani del Museo Civico di Treviso, Koma 1979, 77-82; Garcia y Bellido, A., Esculturas lîomanas de Espana y Portugal, Madrid 1949, 81. t., 98. sz.). 3 Az üreg a tunica alsó szegélyén lévő repedést mikroszkóppal vizsgálva válik láthatóvá. Hasonló technikával készült Lar-szobor: Gschwant 1er, K., öves und Form, Wien 1986, 35-36. 4 Az öntéskor támadt lyukak egy részébe bronzlemezkéket kalapáltak; a tunica letörött alsó szegélyét visszaillesztették — elég hevenyészve: alul a varrat nincs eldolgozva, elöl csupán a jobb lábon tüntették el a repedést. A hiányzó jobb alkar csonkját kúposra reszelték (nem biztos, vajon az ókorban-e). 5 A táncoló Laroknak a következőkben szereplő két típusát V. Galliazzo különítette el, i, h. (fent 2. j.). Ezeken kívül számos további csoport is van, tipológiájuk még kidolgozásra vár. 6 A darabok magassága eltérő, 12,7-23 cm közötti. A kézben tartott attribútumok sem azonosak (a trevisói Lar jobbjában kettős bőségszaru van). A fejtípusok is különböznek egymástól. Mindez érthető a császárkori bronzszobrok készítéséről tudottak alapján: pl. Poulsen, E., Acta Arch. 48 (1977) 1-17; Galestin, M. C, B ABesch 56 (1981) 89-115. 7 Dwyer, E. J., Pompcian Domestic Sculpture, Rome 1982, 71, 89-90. k. 8 Arte e civiltà romana ne.W

Italia Settentrionale, Bologna 1964, II, 292-293, 407. sz.; I. 83. t., 172. k. 9 Galliazzo, i. m. (1. 2. j.). lü Frizzoni, G., Boll.d"

Arte 1 (1907) fasc. 7. 14. 11 Veliôkovic, M., Petits bronzes figurés romains, Beograd 1972, 157-158, 81. k. 12 Fleischer, R., Die römischen Bronzen aus Österreich, Mainz 1967, 116—117, 151. sz., 80. t. 13 Portela-Filgueiras, I., Lucentum 3 (1984) 171, 7. k. 14 További idetartozó darabokat őriznek genfi, bécsi és lyoni gyűjteményekben. Rendre: Deonna, W., Catalogue des bronzes figurés antiques, extr. de l'Indicateur d'Antiquités Suisses 19151910, 23, 46. sz.; Gschwantler, i. m. (1. 3. j.); Boucher, S., Bronzes romains figurés du Musée des Beaux-Arts de Lyon, Lyon 1973, 53-54, 86. sz.