Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Egy Jan de Mont rajz

EGY JAN DE MONT RAJZ Róma antik emlékeivel és reneszánsz mesterműveivel a XVI. század egész folyamán nagy vonzerőt gyakorolt a hazai és az északi művészekre. A század utolsó harmadában azonban a város művészeti jelentősége még inkább megnovekedett, ekkor lett az európai művészet legfőbb centruma. Nem csupán azért, mivel kiemelkedő művek születtek, hanem mert ekkorra a város egy rendkívül széles spektrumú művészeti élet kohója lett, gigantikus műhely, amely nagyszerű művészeti példaképeinek hatóerejével szintetizálta a különböző irányzatok eredményeit és újabb döntő változások, újítások lehetőségeit hordozta magában. A nagy pápai megrendelések XIII. Gergely, V. Sixtus és VIII. Kelemen idején nagyszabású munkalehetőségeket teremtettek, amelyek Itália különböző városaiból ide vonzották a kiváló tehetségeket. így ki-ki lokális színezetű művészi karakterével járult hozzá egy sokoldalú, eleven, új eszmék és irányok csíráit hordozó művészeti élet kialakításához. Tovább színezte ezt a differenciált összképet az a körülmény, hogy az északi művészek is egyre nagyobb számban keresték fel hosszabb-rövidebb időre az örök várost és egyre inkább aktívan bekapcsolódtak az ott folyó munkálatokba. Mindazok, akik a század végének észak-európai művészeti központjaiban vezető mestereknek számítottak, illetve számottevő eredményeket értek el, több-kevesebb ideig Rómában dolgoztak, így az 1570-es években Bartholomaeus Spranger, Karel van Mander, Cornells Cort, Hans von Aachen, Jan de Mont, Hans Speökaert, Denys Calvaert, Jan Soens, Pieter de Witte, Anthonie Santvoort és Mathijs Bril. Az 1580—90-es években hasonló jónevű mesterek követték őket ide. Ezek a művészek már túl voltak a szorosabb értelemben vett tanulóéveken, amikor Rómába érkeztek, de az olasz nagymesterek műveinek tanulmányozása és itáliai kortársaik új eredményeinek elsajátítása akkor már a művész: képzés teljes befejezésének majdnem hogy előfeltételévé vált. Másolták az antik szobrokat, reliefeket és különösen sokat Raffaello, Michelangelo és Polidoro da Caravaggio alkotásait. Polidoro müvei — a házak homlokzatának grisaille freskó frizei — mindenki számára könnyen hozzáférhetők voltak, ezért is váltak oly gyakran a művészi tanulmányok tárgyaivá.

1 A nagyhatású mester művészetének kialakulását döntően befolyásolták az antik domborművek ; freskóin az alakok ritmikus elrendezése, sziluetthatásuk és nem utolsó sorban alkotásainak témája bizonyítja ezt. A Szépművészeti Múzeum ismeretlen rajzai között szerepel egy antik áldozati jelenetet ábrázoló kompozíció (92. kép),

2 amely egyrészt a római reliefek hatását tükrözi, másrészt Polidoro művészetével való kapcsolatokra utal. Az 1 Ravelli, L., Polidoro da Caravaggio. II. Copie da Polidoro. Bergamo 1978, 222 sk. 3 K. 58. 202 sz., ecset, szürke, fedőfehér, fekete kréta, kék papír, 225X278 mm.