Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Egy Jan de Mont rajz

igen kvalitásos, erőteljes ecsetrajz kék papíron szürke tintával és fedőfehérrel (helyenként oxidálódott) készült. Jól láthatók az előrajz könnyed, vastag krétavonásai, amelyek helyenként eltérnek az ecsetrajztól. A lap bal felső részén egy álló alak vázlatos krétarajza látható; az alsó sarkon lévő múltszázadi ceruza felirat — „Franök" — valószínűleg Pauwels Franck-ra kíván utalni. A rajz Delhaes István Bécsben élt, belga származású magyar festő és restaurátor értékes rajzés metszet-hagyatékával került 1901-ben a múzeumba. Meghatározása az olasz és az északi iskolák között ingadozott, és a legutóbbi időben a XVI. századi német ismeretlenek közé került. Stílusa olaszos iskolázottságú északi mesterre vall. Jellegzetes szobrász vázlat, amely csupán a formák nagyvonalú jelzésére, plasztikus hatásuk érzékeltetésére, a mozdulatok határozottságára összpontosít. A mű mesteréként Jan de Mont (Hans Mont, Johannes de Mont) genti születésű, Rómában, Bécsben, Prágában, Ulmban működő szobrász jöhet számításba, akit Karel van Mander Giambologna tanítványaként említ művészéletrajzában.

3 Mont mestere ajánlására ment Sprangerrai együtt Bécsbe és vállalt szobrászi munkát II. Miksa császár megbízásából. 1576-ban az uralkodó halála után az új császár, II. Rudolf bécsi bevonulása alkalmából diadalívet tervezett és díszített, amint erről Karel van Mander tudósításából értesülünk, aki ugyanekkor szintén ott volt és részt vett a munkálatokban. A diadalív számára stukkóból és terrakottából mintázott szobrok éppen úgy megsemmisültek, mint a diadalív Spranger és Karel van Mander által készített festészeti része. Mont követte az új császárt Prágába, ottani működéséről azonban még annyira sem vagyunk informálva, mint korábbi tevékenységéről. Van Mander szerint Prágában megrendelésre várva elveszítette türelmét, néhány hónap múlva eltávozott és később Törökországba ment.

4 A levéltári adatok, amelyek munkák kifizetését dokumentálják, valamint az újabb kutatások ellent mondanák ennek a híradásnak, és néhány éves prágai tartózkodás feltételezését támogatják. Lehetségesnek tűnik, hogy Mont 1580 táján részt vett a Bucovice-i kastély szobrászati díszítésében.

5 E. Fuciková rámutatott arra, hogy H. Ulrich Krafft ulmi kereskedő ír róla útirajzában: 1582-ben ugyanis Kemptenben találkozott Monttal, amidőn Itália felé tartott és két évvel később Ulmban látta ismét egy városfal építkezésénél.

6 Ugyanő említi azt is, hogy egy labdaházi szemsérülése miatt hagyta el Prágát, mivel nem tudta tovább folytatni fél szemmel szobrászi munkáját. Balszerencsés művészsorsa volt annál is inkább, mivel alkotásai alig maradtak fenn ; biztos műveként csak két rajza ismeretes,

7 és néhány szobrot tulajdonítanak 3 Mander, Carel van, Das Leben der niederländischen und deutschen Maler. (Ubersetzung und Anmerkungen von Hanns Floerke) München, Leipzig 1906, II. 149—153. 4 Mander, i. m. 155. 5 Vacková, J., The Imperial Room in the Castle at Bucovice in Moravia. Some Remarks to the Origin and the Meaning of its Decorations. Jaarboek Koninklijk Museum voor Schone Künsten. Antwerpen 19 (1979), 227—245; Krcálova, J., Zamek v Bucovicich. Praha 1979. 6 Fuciková, E., Studien zur rudolphinischen Kust: Addenda et Corrigenda. Umeni (27/6/1979) 490. Reisen und Gefangenschaft Hans Ulrich Krafft. Hrsg. Hassler, H. D. in: Bibliothek des literarischen Vereins in Stuttgart, 16 (1861) 388. 7 Mostra di disegni fiamminghi e olandesi. Uffizi, Firenze 1964, 36. sz.; Kabinet van tekeningen 16« en 17« eeuwse Hollandse en Vlaamse tekeningen uit een Amsterdamse verzameling. Rotterdam, Parijs, Brüssel 1977, 90. sz.; Továbbá E. Fuciková neki tulajdonított egy további rajzot az amszterdami Rijksprentenkabinetben, amely Jupitert és Io-t ábrázolja. Fuciková, i. m. Umeni i. h. 490.