Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Garofalo egy kevéssé ismert festménye
di classicisme, raffaellesco e grazia parmigianinesca" és az az „intensa affettuosa indagine degli affetti" 14 ami Girolamo da Carpi hiteles műveinek sajátja, és a biztosan Carpinak tulajdonítható alkotások között — hogy csak egyetlen, de annál lényegesebb stílusjegyet emeljünk ki — egy sincs, amelynek ilyen túlzsúfolt lenne a kompozíciója. Girolamo da Carpinak épp a hasonló formátumú képein (pl. Pihenő Szent Család Szt. Katalinnal, Glasgow, Art Galleries; Királyok imádása, London, National Gallery; Kálvária, Firenze, magángyűjtemény) lazább a csoportfűzés, lendületesebb a rajz, frissebb a festésmód. Noha mesteréhez hasonlóan ő is a klasszicizáló, rómaias eszményt képviseli Ferrarában a romantikus Dosso Dossival, a rusztikus Ortolanóval és a bizarr fantáziájú Mazzolinóval szemben, Garofalo raffaellizmusa a ,, sterilebb" (Antal), Carpié az „energikusabb" (Freedberg). Mint már utaltam rá, azt, hogy Berenson műhelyképpé fokozta le festményünket, legfeljebb egy rossz fotóval magyarázhatjuk. Épp műgond dolgában ugyanis Garofalónak csak kevés hasonló formátumú képe mérhető a budapestihez, rajzi bizonytalanságot, gyakorlatlanságnak vagy hevenyészettségnek bármiféle jelét keresve sem találni rajta. Már csak ezért is különös, hogy miután Galetti és Camesasca enciklopédiájuk Garofalo címszavában képünket felvették a hiteles művek listájára, 15 1959-ben Alberto Neppi, 11 ' 1960-ban Giuseppe Mazzariol, 17 a mesternek szentelt monográfiájukban szóval sem tesznek róla említést, ahogyan a festő munkásságát egyebekben igen mélyrehatóan elemző Fioravanti Baraldi 18 sem vesz róla tudomást. A képről így utoljára Amália Mezzetti nyilvánított véleményt Girolamo da Carpi monográfiájában: elutasítja Venturi és Pigler attribucióját, de Garofalo sajátkezűségének kérdésében nem foglal egyértelműen állást („opera del Garofalo o della bottega"). 19 A datálásban irányadó lehet az a szerkezeti rokonság, ami az Adultérât az 1534-es Lázár feltámasztása oltárképhez fűzi. A nagyméretű oltárképek közül, a képtér hasonló tagolásával, az alakok összezsúfolásával a középtérben, a soksok, végeredményben monoton hatású karakterfejjel, a simatörzsű oszlopok motívumával, az 1536-os évszámmal szignált festmény „Az Igazi Kereszt azonosítása" (szintén a ferrarai képtárban) kínálkozik még analógiának. 20 A részletképzést, különösen a redőzés módját tekintve, a kölni Wallraf-Richartz Museum Augustus és a Szibilla témájú képe áll legközelebb festményünkhöz. Ezen a budapestihez hasonlóan kisformátumú képen az 1537-es évszám olvasható. 21 A Krisztus és a házasságtörő nőt tehát abból a korszakból, a harmincas évek második feléből származtatjuk, amelyet Fioravanti Baraldi Garofalo manierista periódusának tart. Fioravanti Baraldival csak egyetérteni tudunk abban, hogy 14 Mezzetti. A., Girolamo da Ferrara detto da Carpi. L'opéra pittorica, Milano 1977,40. ,:> Galetti, U.—Camesasca, E., Enciclopedia della pittura italiana, Aldo Garzanti Editoré 1950, 1040. ,(i Neppi, A., íí Garofalo, Milano 1959. 17 Mazzariol. G.. II Garofalo, Venezia 1960. 18 Fioravanti Baraldi, A. M., Benvenuto Tisi da Garofalo tra Rinascimento e Manierismo. Contributo alla catalogazione delle opere dell'artista dal 1512 al 1550 in Atti della Accademia delle Scienze di Ferrara. vol. 54. 1976—77. 19 Mezzetti. i. m. 69. 20 Vö. Bastianino. La pittura a Ferrara nel secondo Cinquecento, Bologna 1985, 6—8. 21 Vö. Kiesse, B., Katalog der italienischen, französischen und spanischen Gemälde bis 1800 im Wallraf-Richartz-Museum, Köln 1973. 51.
