Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Marco Barbarigo doge büsztje a Régi Szoborosztályon
hajtója fogja kijelölni. Ez nem más, mint maga a Köztársaság; hiszen teste már nem sajátja vagy családjáé, hanem, mivel magas hivatalánál fogva a dogéi „dignitas" megtestesítője, a Repubblicáé. 16 így lett az új temetkezési hely a Santa Maria della Carità. Marco Barbarigo síremléke lassan készülhetett. A jeles krónikás, Sanudo 1489 körül írt Vite-jéban a síremléket még be nem fejezettként említi. 17 Ellenben Sanudo másik könyve, az 1493-as „De origine, situ et magistratibus urbis Venetae" Marco Barbarigo síremlékét — archa-ját, ahogyan a szöveg írja — már befejezettnek tartja. 18 Valójában a kettős síremlék — ahogyan egyéb forrásból ez kitűnik — még 1501-ben, a fiatalabb testvér elhunytával sem volt teljesen befejezve, de annyi bizonyos, hogy a síremlék építészeti részei, és az effigiesek ekkorra már elkészülték. Minket ezúttal a síremlék építéstörténetébŐl csak annyi érdekel, hogy az építészeti tagozatok 19 Pietro Lombardi műhelyéből származó munkának tekinthetők. Marco Barbarigo 1414-ben született, a S. Marco „de supra" prokurátorának, Francesco szenátor fiaként. Miután hazájában több hivatalt töltött be, 1469-ben Brescia kapitánya lett, majd 1471-től ugyanilyen minőségben Padováé. 1478-tól a San Marco „de supra" prokurátora, és csak 71 éves korában nyerte el a berretto-t. 20 1484-ben ő hozatott a Palazzo Ducale építéséhez köveket; ekkor tűnik fel szolgálatában Pietro Lombardi neve is. 21 1485. november 19-én választották meg dogévá. A Köztársaság ekkor ismét történetének nehéz korszakát élte, annak ellenére, hogy az 1484-es bagnolói szerződés alapján békeév volt. Barbarigo megválasztásában jellemének és korábbi működésének érdemei játszottak nagy szerepet. Jólelkű volt, szelíd vérmérsékletű, személyében még ellenfelei is békülékenységre hajló embert láttak. Kissé halvány egyénisége nem tette őt arra képessé, hogy rövid hivatala idején akár bel- akár külpolitikában határozott irányvonalat mutasson; a bárók egymásközti harcában, noha nyilvánvaló kétszínűséggel, magát és pozícióját kellett védelmeznie. 22 Hivatali ideje alatt megkettőződött az építészeti munkák volumene a Palazzo Dúcaién. Folytatta az elődeitől megkezdett építtető munkákat: a csatornákon hidakat építtetett és újított fel. Nyilvánvalóan évszázados hagyományok nyomán, a 19. századi, életét méltató rövid biográfiák is megemlítik halála előtti nagy összecsapását testvérével, a későbbi hivatali utóddal, Agostinóval. Ennek 16 A végrendeletet idézá az Archivio di Stato, Archivio Notarile, Testamenti 1060 nr. alapján Markham Schulz A., i. m. (fent 11. j.) 188. 17 Sanudo, M., Vitae Ducum Venetorum in: Kerum Italicarum Scriptores, a cura di L. A. Muratori vol. XXII. Milano 1733. Sanudo újabb kiadása: Le vite dei dogi di Marin Sanudo a cura di G. Monticolo vol. I. Città di Castello 1800, in: Muratori, RIS Raccolta degli storici italiani nuova edizdone riveduta ampliata e corretta con la direzione di G. Carducci, t. XXII. parte IV., mely utóbbi kiadást használtam. 18 Sanudo, M., De origine, situ et magistratibus urbis Venetae alapján idézi Paoletti, P., L'architettura e la scultura del rinascimento in Venezia, II, Venezia, 1893, 185. A könyv számomra nem volt hozzáférhető, Markham Schulz A., i. m. (11. j.) alapján 188 oldal, idézem. 19 Markham Schulz, i. m. (11. j.) 176—178. 20 Életére nézve összefoglalóan Enciclopedia Italiana, VI. Milano 1930, 131; Nani, A., I Dogi di Venezia Serie dei Dogi di Venezia intagliati in rame da Antonio Nani giuntevi AÏcune notizie biografiche estese da diversi. I —II, Venezia 1840, Marco Barbarigo LXXXIII Doge di Venezia; Zanotto, Fr., t. m. (fent 9. j.) vol. IV. 237—238; Romanin, S., Storia documentata di Venezia Venezia 1925 2 , t. IV. 419—420. 21 Zanotto Fr., i. m. (fent 9. j.) vol IV. 88—89. 13 Enciclopedia Italiana i. m. (fent 20. j.) 131.
