Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Marco Barbarigo doge büsztje a Régi Szoborosztályon
a vitának tulajdonítva Marco halálát, Sanudotól kezdődően, aki Agostinót ,,doge diabolicónak" festette le, a történetírás a két testvér egyéniségét élesen szembeállította. 23 Egy kétségtelen: a kortársakkal, Sanudóval és Malipieróval kezdődően Marco Barbarigóról a későbbi korokban is mint jóemlékű és okos uralkodóról emlékeztek meg. A Quattrocento hetvenes-kilencvenes éveiben készült velencei dogé síremlékeken az elhunytakat kitűnően jellemzik a szobrok. A Velencei Köztársaság egyik 19. századi historikusának, H. Kretschmayrnak találó összesítései 27 ' jól jellemzik e két évtized vezető hivatalnokait, s jellemképük pontosan leolvasható a szobrászattörténeti szempontból realista effigieseknek nevezhető sorozat egyes darabjairól. A végső formában kőből kifaragott, de feltehetően előzően terrakottában rögzített karaktereket megfigyelni és láttatni tudó portréművészet valóban híven örökítette az utókorra a Köztársaság e szerényebb képességű államférfiúit: a gazdag, szabadszellemű Niccoló Trónt (1471—73) nyílt és jóindulatú arcával (lásd: A. Rizzo: Chiesa dei Frari); az emberbarát Niccoló Marcellót (1473—74) egy csipetnyit joviális, köznapi arcával ; a tengeri hadvezér edzett, férfias vonásaitól határozott tekintetű Pietro Mocenigót (1474—76), az óvatoskodó-fontolgató, így nem véletlen, hogy a néptől „szőrszálhasogató" jelzőt elnyerő Andrea Vendramint, pedantériáról árulkodó tekintetével (1476—78), és végül, a fenti kronológiai sorból leváló, a dogé tisztséget korábban betöltő (1413—23), de csak a hetvenes évek elején síremléket nyert Tommaso Mocenigót, a nagyvonalú politikus arisztokratikus arcán feszült intellektualizmust eláruló effigiesével. Ügy véljük, a felsorolt, túlnyomó többségben Pietro Lombardi-féle szoborművek merítettek Gentile Bellini arcképábrázoló művészetéből — de ugyanígy előremutatnak Giovanni Bellini jellemképei felé. Elég ennek bizonyítékául Giovanni Mocenigo (uralkodott 1478—85) Gentile Bellimtől festett rusztikus, kissé erőszakos vonásaira az ismert profilképen, másfelől Giovanni Bellini Leonardo Loredant ábrázoló mesterművére (London, National Gallery) 25 utalni. A budapesti terrakotta buszt nagy valószínűséggel a Barbarigo testvéreknek időközben elbontott, Santa Maria della Caritában felállított síremlékéhez készült, közelebbről Marco Barbarigo térdelő alakjához, fej-előtanulmányként. Az ismert metszetek a szoboralak elhelyezését ugyan pontosan rögzítik, de kevés felvilágosítást adnak annak stílusáról. A terrakotta fej ellenben hiánytalan érvényre juttatja az említett dogé effigiesek stílussajátosságait. Láthattuk, hogy az 1473-as Niccolö Marcello síremléktől kezdődően szinte kizárólag Pietro Lombardi és műhelye volt a Serenissima síremlék-készítője, s a Barbarigo kettőssíremlék építészeti tagozatai is e mestertől és műhelyétől származnak. Feltehetjük tehát, hogy a budapesti terrakotta portrét alighanem még Marco Barbarigo életében a később befejezett síremlékalakhoz, Pietro Lombardi készítette el. EISLER JÁNOS 73 Kretschmayr, H., Geschichte von Venedig I—II Gotha 1920 II. 367. M Kretschmayr, H., i. m. (fent 23. j.) 367—377. î5 Pignatti, T., A rediscovered portrait by Gentile Bellini The Burlington Magazin. A doge-képmások tipológiájáról, a quattrocento második felének doge-képmásairól Zur Capellen J. M., Zum venezianischen Dogenbildnis in der zweiten Hälfte des Quattrocento 17 ábrán (77 oldal) Niccolö Marcellóval azonosítja a budapesti terrakotta buszt ábrázoltját Gentile Bellini londoni festménye alapján. Zur Capellen Marco Barbarigóról festett Gentile Bellini freskó XVI. századi ismétlésének tartja az Ajaccio-i Musée Fesch fiziognomiai jellegzetességekben elnagyolt Marco Barbarigo portréját (61. kép), i. m. (fentebb) 80.
