Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Marco Barbarigo doge büsztje a Régi Szoborosztályon

MARCO BARBARIGO DOGE BÜSZTJE A RÉGI SZOBOROSZTÁLYON A Régi Szoborosztály egyik északolasz kabinettjében látható az a terrakotta buszt, amely Pietro Lombardi műhelye megjelöléssel Niccolö Marcello (?) doge arcmásaként van kiállítva.

1 E szobor mesterségbeli kvalitása első pillantásra is szembetűnő, s szemlélése közben egyre nyilvánvalóbbá válik az ábrázolt idős férfifej jellemének méltósága, komoly tekintetének bölcs okossága. Szkeptikus, a világ dolgait jól ismerő, lemondó tekintetű államférfi pontos és élethű arcmása néz ránk. Lemondás, de egyúttal tartás; a dogé fejdísz alól előtűnő arcot mintha csak egy pillanatra leshetjük meg emberi közelségben, hogy aztán az arc tisztségének, magas méltóságának sáncai mögé húzódjon (56—57. kép). Balogh Jolán egy korábbi, 1940-ben kelt dolgozatában

2 a dogét feltételesen Niccoló Marcellóval azonosította, aki 1473. VIII. 13 és 1474. VII. 28 között töltötte be Velence 73-ik dogejaként hivatalát. Balogh Jolánt, következetes maradva előző, 1931-es, 1937-es dolgozataihoz, elsősorban a buszt stíluskérdései foglalkoztatták; így jutott el stíluskritikai megfigyelésekkel a Velencében a Quattrocento hetedik évtizedében doge-síremlékeket szinte sorozatban készítő Pietro Lombardihoz és műhelyéhez a szerzőség kérdésében.

3 Ügy vélte: mivel ebben a műhelyben készült Pietro Mocenigo, továbbá Andrea Vendramin, (mindkettő SS. Giovanni e Paolo) Niccoló Marcello síremlékei, a budapesti terrakotta mintegy előtanulmányként Marcello dogénak Frari-beli, kőből kifaragott képmásához készülhetett. Azonosítása feltételes volt: az 1940-es tanulmányban a képi analógiát a Frari-beli, profilban fényképezett arc adta. Balogh Jolán ikonográfiái azonosítását (1940)

4 csak fenntartással kezelendő feltevésnek tekintette, rámutatva arra, hogy Niccolö Marcello egyéb ábrázolásai a budapesti terrakotta arcszerkezetétől eltérő fiziognomiát mutatnak. Dolgozata egyik lábjegyzetében kiegészítésként megjegyezte: „Niccolö Marcellón kívül 1 Balogh, J., Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der Schönen Künste in Budapest I—71, Budapest 1975, 95. Ltsz.: 1233, terrakotta büszt, mag. 53 cm. Vásárolva 1895-ben Bresciában A. Glisentitől. „A büsztöt a Lombardi műhely egyik tagja modellálta". 2 Balogh, J., Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyűiteményében II, Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 9 (1937—39) 28—29, 62—63. 3 A műhelyről, Pietro Lombardiról: Venturi, A., Storia dell'arte italiana, VI, Milano 1908, 1073—1099; Planiscig, L., Venezianische Bildhauer der Renaissance Wien 1921, 41—55, 73—80; Pope

—Hennessy, J., Italian Renaissance Sculpture, II, London 1958, Venetian Renaissance Sculpture, 106—11, 350; Brand, H., G., Die Grabmonumente Pietro Lombardos, Studien zum Venezianischen Wandgrabmal des späten Quattrocento Diss. Erlangen

—Nürnberg 1977. 4 Balogh, J., i. m. (fent 2. j.) 28.