Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy úttörő
relatív, mint abszolút kronológiai értelemben tarthatjuk a festőt az etruszk figurális vázafestészet és a szorosabb történelmi értelemben vett etruszk művészet első jelenleg felismerhető művész-egyéniségének. 80 Működése mindenképpen egy olyan korszakra jellemző, amelyben, ha görög földön született és nevelkedett, érdemes volt Veiibe átköltöznie, ha helyi születésű volt, érdemes volt művészetében ennyire göröggé válnia. Működésének feltétele nyilvánvalóan egy közeg volt, amely az ilyen új művészetet igényelte, és amelyben ez rövidesen széles körben kibontakozott. 81 Ezt a történelmi-társadalmi közeget már etruszknak lehet nevezni, 82 ahogy új vázafestészetét is — elegendő mennyiségű emlékanyag birtokában túlhaladva a korábbi érthető terminológiai bizonytalanságot — etruszko-geometrikusnak. 83 A jelenleg általánosan elfogadott terminológia a 8. század utolsó tizedeiben kibontakozó orientalizáló korszakot megelőző időszakaszt a Villanova-Jkultúrába sorolja. 84 Talán itt az ideje, hogy a század közepe táján kezdődő, mintegy generációnyi időszakaszt uralkodó, meghatározó vonásai alapján legalábbis Dél-Etruriában ne késő-Villanova, hanem kora-etruszk periódusnak nevezzük, művészetét pedig az új történelmi atmoszférában megszületett etruszk művészet első fázisának, etruszko-geometrikus művészetnek. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY 80 Természetesen lehetséges, sőt valószínű, hogy a pusztán geometrikus motívumokkal (halszálka, koncentrikus körök, stb.) díszített vázák közül is jó néhányat azonos mester festett, de még ha felismerhetők volnának, sem nevezhetnénk ezeket etruszk művész-egyéniségeknek. A veii edénytartó állványt és a vele egy sírban talált, koncentrikus körökkel díszített egyfülű edényt (Buranelli, MEFRA 92 [ű.980], 582 és 589, 6. k.) egymás mellett nézrve nehezen lehet a két festőkéz között különbséget tenni, és bizonyos, hogy a Casale del Fosso-festő, egykorú és későbbi társaihoz hasonlóan, több egyszerű geometrikus, mint figurális festésű vázát díszített. De a csésze egyelőre amúgyds illuzórikus „attriibúeiója" nem vezetne közelebb a mester egyéniségének és az etruszk festészet kezdeteinek megértéséhez. 81 Vö. erről M. Cristoíani kitűnő megjegyzését, in La céramique grecque etc. {fent 33. j.) 193^194. 83 A történelmi változás jellegéről és jelentőségéről legutóbb összefoglalóan Torelli, M., Dial, di Arch. 8 (1974—75) 11 skk, főként 11—13, 19—21, 24—25; Colonna ; G., in Civiltà del Lazio primitivo (fent 10. j.) 25—36; Torelli, M., Storia degli Etruschi, Roma—Bari 1981, 47—67. 83 Mantelli, M., in GH Etruschi. Una nuova immagine, Firenze 1984, 171. A terminológiai problémáról Blakeway, A., BSA 33 (1932—33) 192 és 3. j.; Canciani, F., in CVA Tarquinia 3, 3; Ridgway, D., Arch. Class. (1977) 218—219. A fent javasolt terminológiáról részletesebben Szilágyi, i. h. (fent 67. j.). A budapesti edénytartó Blakeway sokat idézett mégy kategóriája közül egyikbe sem sorolható be; ez is az új terminológia szükségességére utal. 84 Legutóbb például Fugazzola Delpino, M. A., La cultura villanoviana. Guida ai materiali délia prima età del Ferro nel Museo di Villa Giulia, Roma 1984, 16—19. Ugyanez a felfogás érvényesült a Civiltà degli Etruschi kiállítás és a hozzá írt katalógus (fent 12. j.) megfelelő részében (43—78).
