Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy úttörő
Az ischiai ásatások eredményeinek ismeretében és az írott hagyomány alapján teljes joggal lehet összefüggést feltételezni egyfelől az Euboiából kiinduló legkorábbi itáliai görög települések, Pithékussai és Cumae létesítése, másfelől az euboiai import etruriai megjelenése és azt követő helyi visszhangja között, 57 ha nem is abban a formában, hogy az első importált darabok az itáliai gyarmatvárosdkból érkeztek, 58 de mindenesetre abban az értelemben, hogy megjelenésük Etruriában ugyanannak az érdeklődésnek a tanúja, amely az első településeket is létrehozta. Nem egy kérdés a görög kerámia etruriai megjelenésével kapcsolatban még tisztázásra vár. Nem tudjuk, hogy a legkorábbi korinthosi áru korinthosi vagy euboiai hajókon érkezett-e Itáliába. 59 Egyelőre azt is nehéz pontosan meghatározni, hogy az új itáliai görög települések létesülése után az Etruriával való kapcsolatokban milyen szerep jutott az Euboiából közvetlenül érkező hajóknak és milyen az itáliai kolóniáknak. Feltehető, hogy a 8. század utolsó negyedében Dél-Etruriában és Latiumban növekvő mennyiségben megjelenő korinthosi kerámia elsősorban a campaniai görög településekről érkezett, főként — ha nem is kizárólag — szárazföldi úton, 60 de talán nem csak onnan. Ami pedig magát az euboiai kerámiát illeti, régen rámutatták már az euboiai és ischiai geometrikus kerámia közös vonásai mellett az eltérőkre is, 61 valamint a feltűnő különbségre a korai euboiai kerámia Ischián és Etruriában talált csoportjai közt. 62 Csak növeli a nehézséget, hogy az anyaországban készült euboiai kerámiát és itáliai görög utánzatait olykor igen nehéz megkülönböztetni egymástól. 63 Mindez azonban nem érinti az elmúlt negyedszázad ásatásai és kutatásai során mind jobban dokumentált legfontosabb történeti tényeket: hogy a görög prae- és parakoloniális felderítő utak fő célja az etruriai nyersanyagforrások, főleg a fémlelőhelyek felderítése volt ; hogy Villanova-kultúra népe elég erős volt ahhoz, hogy megakadályozza görög települések létesítését a fémlelőhelyek közelében; hogy a görögök ezért a Nápolyi-öbölben alapították első településeiket, és ezeknek fő gazdasági tevékenysége kezdettől az volt, hogy kereskedelmi kapcsolatot teremtsenek a fémlelőhelyek fölött rendelkező néppel, illetve nép-elemmel. 64 Ennek következtében a Tiberis és az Arno által határolt 57 Ridgway, Alba 121 skk és 180—182 (irodalom). ^ 58 Ennek kronológiai nehézségei is volnának. Ridgway, Alba 152—154, a campaniai településektől függetlenül és talán már azok létesítése előtt Etruriába beköltözött euboiai mesterekre gondol. Az új huelvai ásatások alapján (Cabrera, P.—Ólmos, R., Madr. Mitt. 26, 1985, 62—63) a föníciai közvetítés lehetőségét sem lehet teljesen kizárni. 59 Coldstream, ASAtene 61 (1983) 360. 60 Legutóbb Dehl, i. m. (fent 6. j.) 130, 139 és 599. j. (irodalom). 61 Először Boardman, J., Dial, di Arch. 3 (1969) 12—13, 110—114. 62 Ridgway, Alba 152—154. 63 Csak legutóbb sikerült a Mössbauer-analízissal euboiai és ischiai készítésű kerámiát egzakt módszerrel megkülönböztetni, a kutatások eredményi azonban még közlésre várnak. Vö. egyelőre D'Agostino, B.—Deriu, A., Rapporti fra indigeni e greci sulle coste campane nell' VIII secolo a. C. (előadás a firenzei kongresszuson 1985-ben, s. a.; 1. fent 27. j.); Ridgway, D., BSA 80 (1985) 139, 1. j. (az eddigi irodalom) és 148; Jones, i. m. (fent 43. j.) 680. A Pithékussai és'Dél-Etruria közti kereskedelmi kapcsolatoknak természetesen a kerámián kívül is számos bizonyítéka van. 64 Alapvető Dunbabin, T. J., The Western Greeks, Oxford 1948, 3—8. A legújabb összefoglaló tájékoztatás Frederiksen, M. W., in Italy Before the Romans (fent 8. j.) 282—294 és Campania (ed. by N. Purcell), Roma 1984, 54—84, továbbá Ridgway, Alba, részletes irodalomjegyzékkel a 173—185. lapon.
