Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy úttörő
megkezdett angol feltárása, amelynek eredményei 1963-tól kerültek rendszeresen közlésre, és a 8. századi itáliai történelem részleteiben máig szenvedélyesen vitatott, de alapjaiban szilárdnak bizonyult kronológiai bázisává lettek; 8 Róma korai emlékeinek közzététele Gjerstad 1953—-1973 között megjelent monumentális munkájában, 3 ami történeti következtetéseinek kritikáját kiváltotta; azok a jórészt leletmentésekből kiinduló feltárásak, amelyek alapjában változtatták meg Latium korai történetének képét, és amelyeknek eredményei először az 1976-os római kiállításon kerültek összefoglaló formában a nyilvánosság elé; 10 végül a sok szempontból legfontosabb, a legrégibb itáliai görög település feltárása 1953-tól kezdve Ischia szigetén, amelynek anyaga a közreműködő kutatókon kívül álló okokból mindeddig nem került összefoglalóan közlésre, de 1954 óta rendszeresen jelennek meg tájékoztatások az ásatások legfontosabb eredményeiről, és ezek legutóbb egy rövid történeti szintézisben is hozzáférhetővé váltak. 11 Mindezeknek a mozzanatoknak egyik fontos eredője a hirtelen megnövekvő érdeklődés volt az — egyelőre szokásos tágabb értelmében vett és lazább terminológiával megnevezett — italo-geometrikus festett kerámia iránt. Ez, és közvetlenül Colonna 1977-es tanulmánya indította arra Francesco Buranellit, hogy az általa tanulmányozott veii Casale del Fosso nekropolis egyik sírját külön publikálja, elsősorban a benne talált festett edénytartó állvány miatt. 12 A töredékes, de az edény formáját teljesen megmutató állvány egyfelől lehetővé tette a Colonnától tárgyalt római töredék pontosabb rekonstrukcióját, 13 másfelől közeli rokonsága a budapesti példánnyal eleve eloszlatott minden aggályt, amely az utóbbi megszerzésének korábban útját állhatta volna, 14 és a két darab együttes tárgyalását ajánlja. 15 A két edénytartó formája teljesen azonos, csak méreteik közt van némi eltérés. A veii példány valamivel kisebb a budapestinél. Az utóbbi magassága 25,96 cm, szájátmérője 21,9 cm, talpátmérője 19,98 cm; a Museo di Villa Giuliában őrzött veii töredék megfelelő méretei: 23,3; 16,3 és 18,8 cm. Mindkettő korongon készült, anyaguk krémsárga-rózsaszínes agyag, amely belül a tökéletlen égetés következtében sötétszürke. A felületen nincs semmiféle bevonás, a festés helyenként sárgásbarnába átmenő sötétbarna színű. A kiszélesedő szájú, lefelé fordított harang alakú edény tartók száj pereme hullámos, alsó része áttört kikép8 Egyelőre az eredmények legteljesebb összefoglalása Close-Brooks, J. és Ridgway, D., in Italy Before the Romans (ed. D. and F. R. Ridgway), London — New York 1979, 95—127; Ridgway, D., L'alba della Magna Grecia, Milano 1984 (a következőkben = Alba), 143—156 és 178—184 (irod.). 9 Gjerstad, E., Early Rome I—VI, Lund 1953—1973; a vita főbb irodalma: Ridgway, D., in Italy Before the Romans (előző j.), 192-^196 és Pallottino, M., uo. 197—222. ,0 Katalógusa: Civiltà del Lazio primitivo, Róma 1976. Az új kutatásokról rendszeresen beszámol a Consiglio Nazionale delle Ricerche keretében működő Centro di studio per l'archeologia etrusco-italica kiadásában megjelenő kiadványsorozat (Archeológia Laziale, eddig 8 kötet, Roma 1978—1987). 11 Ridgway, Alba, 44—135 és 177—182 (irod.). ri MEFRA 92 (1980) 577—589. Vö. Isler, i. h. (fent 6. j.) 29, f2 és most Delpino, F., in Civiltà degli Etruschi (catal. a cura di M. Cristofani), Firenze 1985, 75—76 (ill.). 13 Colonna, G., MEFRA 92 (1980) 591—592 és 1. k. 14 A darab eredetiségét egyébként a thermolumineszcencia-vizsgálat minden kétséget kizáró módon igazolta. 15 Ehelyütt kell köszönetet mondanom Maria Antonietta Rizzónak és Francesco Buranellinek, akiknek baráti szívessége folytán a veii példányt a római Museo di Villa Giulia raktárában tanulmányozhattam.
