Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy úttörő
zésű. A veii példányon, amennyire fennmaradt részeiből kivehető, öt függőleges lap váltakozott András-kereszt alakú rácsokkal kitöltött, kivágott „ablakokkal". A kés nyoma, amellyel ezeket kivágták, mindkét példányon több helyen látható a kereszt szélein. A kivágásokat a fazekasmester nyilvánvalóan egyik darabon sem tervezte meg pontosan előre. A veii példányon ennek következtében az öt lap 2,9 és 5 cm közt váltakozó szélességű. Még szembetűnőbb kényszermegoldáshoz folyamodott a mester a budapesti darabnál. Négy lap viszonylag egyforma méretű: 5,24; 5,22; 4,75 és 4,53 cm; az ötödik lap azonban teljesen elmaradt, és helyette egy 1,6, illetve 1,8 cm széles függőleges sávval elválasztva három András-kereszttel kitöltött „ablak" van egymás mellett (53. kép). Minthogy a két függőleges sáv együtt 3,4 cm széles, vagyis szélesebb mint kettő a veii állvány öt lapja közül, a kényszermegoldás oka nyilván a festett díszítés volt. A veii állvány lapjait díszítő madár-alak szélessége könnyen változtatható volt, 16 a budapesti edénytartó lapjait díszítő kompozíció számára a 3,4 cm szélességet kevésnek találta a mester. Ha ez a további darabok révén még igazolásra szoruló feltevés helyes, ez annak lehet a bizonyítéka, hogy fazekasmunka és díszítés elgondolása, akár az Exékias-csészénél, együtt született, vagyis a fazekasmester és a festő ugyanaz a személy volt. Azonos a két edénytartónak a felépítéssel tökéletes harmóniában levő díszítés-rendszere is, csak a motívumok közt van némi eltérés. Az üstöt tartó szájrész belsejét fölül mindkettőn alul-fölül 3—3 vonallal határolt koncentrikus körök frize díszíti (a veii edényen a perem szélén egy további, negyedik vonal is van); a koncentrikus köröket háromágú körzővel festették, 17 jobb oldalt kezdve és az óramutató járásával ellenkező irányban folytatva a festést. A veii példányon 14, a budapestin 17 koncentrikus körből áll a friz. A peremet mindkét darabon 7—7 (a budapestin egyszer 8) vonalka csoportjából álló minták díszítik; ezek a római példányon hétszer, a szélesebb budapestin kilencszer ismétlődnek. A szájperem külső oldala eltérő díszítésű; a veii példányon itt is, mint a belső oldalon, 14 koncentrikus körből álló frizt találunk, a budapestin ehelyett az alul-fölül három vízszintes vonaltól keretezett frizt egyetlen folyamatos zegzugvonal tölti ki. A nyakon, alul ugyancsak három vízszintes vonallal lezárva, azonos motívum van a két vázán: vastag függőleges sávokat vékony S-alákú vonalakkal összekötő szalagdísz („Kolbenmuster"); a vékony vonalak a vastag sávok fölső csúcsából indulnak ki, és a balra levő vastag sáv aljáig mennek, többnyire sötét foltot hagyva az indulás és a csatlakozás pontján. 18 A kiszélesedő, alul négy vízszintes vonallal lezárt vállrész díszítése is egyforma, ezúttal nagyobb méretű, négyágú körző-ecsettel rajzolt koncentrikus körök frize: a római példányon 9, a budapestin 11 minta van, amelyek közül kettő összeér (53. kép). Az alsó részen az András-kereszt alakú rácsok megintcsak egyforma festésűek: kívül párhuzamos vonalak borítják őket, s mind a keresztek, mind a lapok oldalát és alját (fölső szélét nem) sötétbarna festés fedi. A budapesti edénytartón a három egymás melletti „ablakot" elválasztó függőleges szalagokat egyenként, nem pedig többágú ecsettel festett M alakú vonalak függőleges sora díszíti. A díszítés legjelentősebb különbségei legfontosabb részében, a lapok figurális festésében van. A veii darab lapjain jobbra forduló álló madár alakja látható, nyaka mögött 16 Ezt az fuboiai mintaképek is jól mutatják, például Arch. Eph. 1975, 57. t. 17 A technikáról Couröin, P., La céramique géomietrique de VArgolide, Paris 1966, 388; Eiteljorg, H. II, AJ A 84 (1980) 449—452. 18 A motívum értelmezéséről Eilmann, R., Athen. Mitt. 58 (1933) 112.
