Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Egy úttörő

EGY ÜTTÖRÖ „Micsoda lázba jöhetett a Kerameikos, mikor Exékias kirakta csészéjét a vitorlázó Dionysossal Î"

1 Az a mester, aki két évszázaddal korábban egy Tiberisparti településen az edénytartót kitalálta, amelynek egyik példányáról alább szó lesz, biztosan kisebb feltűnést keltett. Talán érdemtelenül. De a két teljesítmény összemérhetetlen, inkább különbözőségükre érdemes utalni. Exékias edényformák és díszítés-technika messze múltba visszanyúló hagyományának örököseként dolgozott az antik vázafestészet Mediterráneum-szerte csodálva értékelt központjában, számos társával versengve, egy olyan művészi atmoszférában, amelyben a mesterek öntudatosan vallották magukat elődeik tanítványainak ;

2 a fő dicsőség az volt, ha egy lépéssel előbbre léphettek az úton, amelyen amazok jártak. Az edényállványok mesterének ebben az értelemben nem voltak elődei, társai is alig, követői még kevésbé. Amit csinált, nem a csúcspontja volt egy műfaj ókori történetének, de egy történelmi fordulópont kellett ahhoz, hogy létrejöhessen: az etruszk kultúra születése. A Szépművészeti Múzeumba 1980-ban müncheni műkereskedelemből került a 48—51., 53—54. képen bemutatott darab.

3 Mintegy igazolásául annak hogy a véletlen a legfontosabb felfedezéseknél nem az egyetlen, gyakran nem is a főszereplő. A közlendő tárgyra korlátozva a kérdést: Giacomo Boni a század legelején a római Forumon kiásott egy edénytöredéket, amely csak több mint fél évszázaddal később került először közlésre,

4 és bár „alapvető jelentőségét"

5 hamar felismerték, újabb két évtized telt el, míg Colonna tanulmánya ráirányította a figyelmet a vele kapcsolatos problémák sorára.

6 Ezalatt az idő alatt jutott el az i. e. 8. századi Itáliával kapcsolatos kérdések vizsgálata abba a szakaszába, amelyben a kis töredék a Meditteráneum egykorú történetének fontos dokumentumává vált. Ennek a kutatásnak — amennyire ma látni lehet — öt az alábbiakkal kapcsolatos alapvető mozzanata volt: a modern művészeti ízlés befogadó készségének növekedése a geometrikus művészettel szemben, amely a klasszika-archaeológiában Coldstream 1968-ban közzétett úttörő szintéziséhez vezetett;

7 a veii Quattro Fontanill nekropolis 1961-ben 1 Bioesch, H., Formen attischer Schalen, Bern 1940, 2. 2 Paus. VI. 10, 2. 3 Ltsz.: 81.72.A. Teljes; alján a ragasztások mentén kisebb darabok kitöredeztek. Szépművészeti Múzeum, műsorfüzet, 1982. február, képpel. 4 Paribeni, E., Bull. Com. 76 (1956—58) 4 és 1. t., 1. k. 5 Dohrn, T., Röm. Mitt. 71 (1964) 8. 6 MEFRA 89 (1977) 471—485, a 4—6. j.-ben a korábbi irodalommal; ua., in Róma születése, katal., Budapest 1980, 36 és 30. k.; ua., PP 36 (1981) 86—87; Isler, H. P., Quaderni ticinesi 12 (1983) 29, fl; Dehl, Chr., Die korinthische Keramik des 8. und frühen 7. Jhs. v. Chr. in Italien (Athen. Mitt. 11. Beiheft), Berlin 1984, 127 és 253, g. 7 Greek Geometrie Pottery, London 1968 (a következőkben = GGP).