Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
megegyeznek Szeszekh-nofru és Hori koporsóiéval. Érdekes módon, mindhárom példány 1884 ben került, különböző gyűjtők ajándékaiként Európába, jelenlegi őrzési helyükre/* 8 A ramesszida kor Thébán kívüli provinciális koporsói kevéssé ismertek ; 49 jórészük sírrablás vagy leletmentő gyűjtés során, másodlagos, Késői és Ptolemaiosz-kori temetkezés emlékeként került napvilágra. A fentieken kívül, bizonyára, még több példány is rejtőzik a különböző gyűjteményekben, de magukban kevés támponttal rendelkeznek a közelebbi meghatározáshoz. Hori, Izisz és Horsziésze u; c b-papjának, Pajfjrj, Izisz w c b-papja fiának, valamint a Ny Carlsberg Glytotekben őrzött Szeszekh-nofru Izisz-pap koporsójának bemutatása és elemzése hozzájárulhat a szétszórt akhmimi példányok összegyűjtéséhez és öszszefoglaló tanulmányozásához. 50 B) A múmia, a kartonázs maszk és a múmiadíszek A koporsóaljban gondosan bepólyált múmia fekszik (27—29. kép). A röntgenvizsgálat során megállapítást nyert, 51 hogy a burkolatban középkorú, zsigereitől megtisztított férfitetem található. Bal karját könyökben behajlítja; tenyere a mellkas jobb felső részén nyugszik (30. kép). A jobb kar a has előtt enyhén meghajlik, a tenyér a szeméremtájékot takarja (31. kép). A jobb csípőízületben nagyfokú porckopásos elváltozások figyelhetők meg. A bal combcsont közelében mintegy 30 cm hosszú árnyék látható, mellette egy 2 cm hosszú, fémintenzitású tárgy vehető ki. A tetemen a halál oka nem volt kimutatható. — További részletfelvételekre van szükség annak megállapítására, hogy a két, fémszerű árnyék milyen jellegű tárgyat jelez, valamint a fejen (32. kép) és a hasi 48 Kuhlmann, K. P., (Materialien zur Archäologie und Geschichte des Raumes von Achmim. DAI Abt. Kairo, Sonderschrift II. Mainz 1983) értékes dokumentációjából megállapítható, hogy 1881—1883 között Maspero, Wilbour kíséretében meglátogatta az akhmimi temetőt. 1884-ben Al-Hawawis körzetében Maspero az egyik munkafelügyelőjére bízta az ásatást, melynek során Ptolemaiosz-kori sírok tömegét tárták fel, s 14 nap alatt 20 sírból 200 múmiát emeltek ki. Példátlan sírrablás kezdődött, melyet Kuhlmann eképp jellemez: „...kann man die „Erforschung" der Achmimer Nekropolen sicherlich nur zu den traurigsten Kapiteln in der Geschichte archäologischer Entdeckungen in Ägypten zählen." (i. m. 50) Maga Maspero 8—10 ezer múmia előkerülését említette meg (Études de mythologie et d'archéologie. BE I, 1893. 215). s az 1891-es kiadású Baedeker is múmiák ezreiről ír, melyet Kairóba vittek, vagy a helyi kereskedők elraktároztak. Wilbour személyes tapasztalatát írja le: ,,Aly showed me near a hundred mummies; he had three rooms full." (i. m. 55) Az újbirodalmi és a késői kori, másodlagosan használt koporsók Ptolemaiosz-kori, emeletes sírokból kerültek elő (i. m. 16 k.) ; a 10—15 m mély, szintenként 7—8 kamra mindegyikében Maspero tucatnyi koporsót talált. Az ásatások 1884 és 1886 között folytak. Kuhlmann arra figyelmeztet, hogy azoknál a daraboknál, melyek ebben az időszakban kerültek Kairóba vagy európai gyűjteményekbe, komolyan számításba kell venni akhmimi származásukat, (i. m. 62) 49 LÄ V, 444. 50 Akhmimban az öbirodalomtól az Újbirodalom végéig folyamatosan temetkeztek, s a késői kori fasztélék s egyéb emlékek nagy száma arra utal, hogy mindvégig: a Ptolemaiosz-, a római- és a bizánci korig meg volt a kontinuitás a temetkezésekben. (Kuhlmann, i. m. 58) 51 A múmiáról 1983. októberében dr. Tóvölgyi Béla radiológus főorvos (Székesfehérvár) készített felvételeket, s azokat szakvéleményben értékelte. Ez a vizsgálat még a restaurálás előtt történt, amikor a sérült múmiát (feje levált) nem emelték ki a koporsóból; ez okozhatta a felvételek helyenkénti gyengeségét.
