Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
tájékon látható foltok mire utalnak. A bandázs egyszerű, sűrű, keresztsávos technikával készült, melyet sárgásbarna lepellel borítottak. 52 Figyelemreméltó a karok tartása. A XIX—XX. dinasztia idején a karokat a mellen keresztezték, míg a XXI. dinasztia korában a test mellett, nyújtva, vagy a szeméremtájon keresztezve helyezték el. A Késői korban, igényesebb temetkezéseknél ismét keresztezték, vagy az egyik kezet a vállra, a mellkason keresztbe fektették, a másikat pedig a szeméremcsont fölé helyezték. 53 A jelenlegi adatok alapján annyi állapítható meg, hogy a tetemet a XXII—XXX. dinasztiák közötti időkben balzsamozták. A fejen talált kartonázs maszk a XXX. dinasztia korára tehető. 54 Restaurálás előtt több helyen horpadt és hiányos állapotban volt (33. kép), a töredékek a koporsóaljból kerültek elő csakúgy, mint a kicsiny, fából készült, kékre festett, alig 3,5 cm hosszú, előrehajló szakáll, mely pontosan beillett az áll közepén kialakított lyukba (34. kép). A maszk alig fedi a fejet, hátul is csak a nyak aljáig ér. A paróka három osztású; elöl két rövid, hátul egyetlen, egységes tagból áll. A fül alatti szinten erős ívben kivágott, szabadon hagyja a fej két oldalának alsó felét. Felülete egységes, középkék festésű, díszítetlen ; a homlok felett, fültől fülig, széles, fekete festésű sáv zárja le. A kicsiny arcot és a füleket aranyozás borítja, mely több helyen vörös csillogású; talán az eredeti vörös arcfestés üt át, vagy az aranyozást fedő lakk lehetett színes. 55 Az orr, az orcák, a fülek és főként a száj modellálása a homogén arany borítás alól plasztikusan bontakozik ki. A szemöldököt, a szemet, valamint az arc szélén a szakállt jelző csíkot széles, biztos vonalú fekete festéssel jelölték. Az arcban csak a szemtest fehér, s ez életszerűvé teszi a tekintetet. Az állon alkalmazott kicsiny szakáll szokatlan kiegészítője a maszknak, melynek analógiái, általában, kerék, sima állal készültek. 56 Példányunk stiláris rokonsága az abydoszi példányokéval arra figyelmeztet, hogy az aranyozott arcú kartonázs maszkok és a kivágott múmiadíszek egyöntetű, Ptolemaiosz-korra történő datálása túlságosan általánosító meghatározás; ezeknek létezésével már a XXVIII—XXX. dinasztiák közötti időkben számolni kell. 57 52 A leplet a restaurálás során lefejtették, konzerválták és új kendőre applikálták. — A koppenhágai Szeszekh-nofru koporsójában talált múmia még teljesen ép burkolatú: Mogensen a perzsa korra datálta = Mogensen, M., La Glyptothèque Ny Carlsberg. La collection égyptienne. Copenhague 1930. 74. LXXIV t. 53 A radiológiai vizsgálatokról: Gray Haslemere, P. H. K., Radiographie de momies de l'Egypte ancienne. Paris 1969.; Eggebrecht, A. — Schermuly, W., Röntgenologischer Befund über die Mumie des Penju. Pelizaeus Museum, Hildesheim. Hildesheim 1979. 110—113. ; Graf, Ch., Die Mumien unter den Röntgenapparat. in So lebten die Alten Ägypter. Führer durch das Museum für Völkerkunde und Schweizerische Museum für Volkskunde Basel. Basel 1976. 33—35. 11 a, b képek.; összefoglalóan: Strouhal, E. —Kyhanek, L., Egyptian Mummies in Czechoslovakian Collections. Acta Musei Nationali Pragae, XXXV B, Praga 1979.; Spencer, A. J., Death in Ancient Egypt. Middlesex 1982. 112—138. 54 A maszk teljes m.: 33 cm; az arc m.: 13 cm; a paróka hossza az álltól: 9,5 cm. A maszk átmérője: 21—22 cm. Többrétegű vászonból, stukkós alapozással készült. 55 Lucas, A., Ancient Egyptian Materials and Industries. Rev. by J. R. Harris. London 4 1962. 356—358. 56 Edgar, C. C, Graeco-Egyptian Coffins, Masks and Portraits. Cat. gén., Le Caire 1905.; Grimm, G., Die römischen Mumienmasken aus Ägypten. Wiesbaden 1974. 57 Pétrie, W. M. FL, Abydos I, 1902. Egypt Exploration Fund 22. London 1902. = G 37, G 50, G 57.; Peet, E., The Cemeteries of Abydos II, 1911—1912. Egypt Exploration Fund 34. London 1914. 92. 52 ábra., 93. 54 ábra. = vö.: Grimm, i. m. 100. 80. sz. jegyzet.
