Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Hans Hoffmann másolatai egy Dürer rajzról
fejedelem különleges kívánságára — egy-egy új részlet hozzáadásával átalakították. 3 A részben feltehetően hamisítási szándékkal készült másolatok, utánzatok létrejöttében fontos ösztönző szerepe volt az egyre erősödő, főként néhány jelentős mester műveire koncentráló gyűjtőszenvedélynek. II. Rudolf császár és I. Miksa például egymással versengve igyekezett megszerezni Dürer festményeit, rajzait és metszeteit, de jónéhány polgári gyűjtemény tulajdonosa is elsősorban az ő műveit próbálta megvásárolni. A megszerezhetetlen rajzokat, festményeket másolatok helyettesítették, és mivel az autográf iának akkoriban jóval kisebb jelentőséget tulajdonítottak, mint ma, a másolatok megvásárlása, vagy az eredeti művek lemásoltatása, ha nem is a legjobb, de mindenesetre megnyugtató megoldásnak számított/' A „Dürer-reneszánsz" művészei közül a feltehetően nürnbergi születésű Hans Hoffmann 5 nagyszerű másoló- és utánzókészségével tűnt ki. Már a 17. században azzal jellemezték, hogy „sok munkája eredeti Dürerként kelt el", 6 és egyes rajzai még a közelmúltban is sokakat megtévesztettek. Dürer rajzait Willibald Imhoff nürnbergi gyűjtményében tanulmányozta és másolta az 1570-es években és a nyolcvanas évek elején, még mielőtt 1584-ben rövid müncheni, majd a következő évben hosszabb, haláláig tartó prágai, udvari szolgálatba lépett. A bécsi kiállítás eredményei közé tartozik az is, hogy új megvilágításba helyezte Hoffmann művészetét. Egyrészt jónéhány, korábban vitatott rajz — például a gyakran Dürer művének tartott bayonne-i szalakóta-szárny 7 — helyes meghatározása révén gazdagodott Hoffmann oeuvre-je. Másrészt a düreri előképek, elsősorban az Albertina-beli híres nyúlábrázolás átalakításával készült Hoffmann művek felsorakoztatása színesebbé tette az utánzó, a mintaképet játékosan variáló művészről alkotott eddigi képet. A kiállítás feleletet adott arra a kérdésre is, hogyan készültek a másolatok: az egy-egy Dürer műről fennmaradt több azonos, vagy egymáshoz nagyon hasonló másolat bemutatásával ugyanis a rendező felhívta a figyelmet arra, hogy Hoffmann egy-egy rajzról olykor három-négy kópiát is készített, másolói módszere pedig a másolópapírral történő „pausz-másolás" volt. Erre a módszerre a másolatok körvonal-méreteinek pontos (az eredetinek is megfelelő) egyezése, és az eredeti rajztól eltérő részletek egymás közötti azonossága enged következtetni. A „sorozatban" készült Dürer utáni másolatok között több példát is találunk arra, hogy Hoffmann egy-egy példányt Hh monogrammal és a készülés 3 A „Dürer-reneszánsz" e jelenségeire jó példák, illusztrációkkal in: Dürer Renaissance, Katal. München 1971; Dürerrenaissance um 1600, Katal. Hannover 1978; Goldberg, i. h.; Koreny, i. m. (fent l.j.) 4 Klauner, F., Jb. der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien, 57 (1961) 137. 5 Korábban két cikk foglalkozott részletesen Hoffmann életrajzával: Strieder, P., Münchner Jahrbuch, 3. Folge 7 (1956) 134—137; Pilz, K, Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 51 (1962) 236—272. A művész homályos életrajzi adatai közül a feltételezett és Pilz nyomán általánosan elfogadott születési dátum „1530 körül" korrekcióra szorul: mintegy 15—20 évvel későbbre helyezném. Hoffmann első szignált és datált művei 1573-ból valók és kezdő művészre vallanak. Az 1530 körüli születés feltételezése kizárólag a Nürnbergi Tanács egy 1557-ben kelt engedélyének Hoffmann-ra vonatkoztatásán alapul; az adat azonban, amint ezt már Strieder nyilvánvalóan helyesen megállapította, nem hozható összefüggésbe a portréfestővel és Dürer-másolóval. 6 Gulden, A., Quellenschriften zur Kunst-Wissenschaft 10 (1875) 198. 7 Koreny, i.m. (fent l.j.) kat. 23. sz.
