Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
Hans Hoffmann másolatai egy Dürer rajzról
évszámával jelzett, egy-egy további másolatpéldányán viszont AD monogramm és az 1510-es vagy 1520-as évek egyik évszáma szerepel. 8 Amint ezt Koreny meggyőzően elemezte, nemcsak a Hh, hanem az AD monogrammal jelzett rajzok szignatúráján, illetve datálásán is világosan felismerhető Hoffmann kezevonása: elsősorban a jellegzetes egyes és ötös szám formájáról, valamint arról, hogy az évszám és gyakran a monogramm előtt és mögött pont található. A hamis Dürermonogramm tehát feltehetően a készüléskor került a másolatokra, s mivel az AD betűket kísérő évszám gyakran nem egyezik meg az eredeti rajz datálásával, valószínű, hogy — legalábbis ezeket az eredetinél korábbra, esetleg későbbre keltezett lapokat — Hoffmann megtévesztési szándékkal rajzolta, illetve szignálta. A Dürer-művek másolatait és az ő stílusában készült utánzatokat alkotóik gyakran jelezték AD monogrammal, esetleg hamisítási szándéktól vezérelve, 9 vagy azért, hogy megnevezzék a mű „ideájának" szerzőjét, és ilyenkor mellette nem egyszer saját nevüket is feltüntették. 10 A Dürer követők körében az sem volt egyedülálló, hogy egy-egy művüket saját jelzésükkel, másokat pedig a példakép monogramm jávai hozták nyilvánosságra. Az azonban már ritkábban fordult elő, hogy egy másoló — miként Hoffmann — a több példányban megrajzolt másolatainak egyikét Dürerként jelezte, más példányain viszont szignatúrájával felfedte magát. Azt, hogy ez a művészi szerepjátszás mennyire sajátja volt Hoffmann művészetének, a bécsi kiállításon bemutatott lapokon kívül további példa is bizonyítja: azok a másolatai, amelyeket Dürer egy 1521-ben rajzolt tanulmányáról, „A kilencvenhárom éves öreg"-ről (46. kép) 11 készített. A mintakép kiválasztásában feltehetően szerepet játszott a kései manierizmus szellemében alkotó Hans Hoffmann vonzódása a különleges, szokatlan ábrázolásokhoz: érdeklődéssel figyelt fel Dürernek erre a rajzára, amely az idős férfi arcának fiziognómiai elváltozásait mutatja be. „A kilencvenhárom éves öreg" másolatairól Winkler 1939-ben a következőket írta: 12 „Es sind 3 Kopien bekannt: 8 Pl. a szalakóta egyik másolatának jelzése Hh 1583 (Koreny, i. m. 11. 1 k.) egy másiké AD 1512 (ill. 2 k), egy variáción pedig ugyancsak Hh 1583 szerepel (kat. 13. sz.) ; az egyik hímoroszlán-másolatra Hoffmann Hh 1577 (kat. 59. sz.), a másikra AD 1512 (59. 1 k.) jelzést írt, a nőstényoroszlánok példányaira (kat. 60. sz. és 60. 1 k.) ugyanígy Hh 1577, ill. AD 1512 jelzést. 9 Dürer fa- és rézmetszeteiről már kortársa, Marcantonio Raimondi is készített olyan másolatokat, amelyekre AD monogrammot vésett. Bizonytalan, hogy Dürer jelzését hamisítási szándékkal használta-e fel. Vasari a másoló hamisítási szándékát feltételezi a fenntartással olvasandó beszámolójában arról, hogy Dürer panaszt tett a Velencei Signorián monogrammjának jogtalan feltüntetése miatt. Vö. Vasari, G., Le vite de'piu eccelenti pittori, scultori ed architettori, V, Firenze 1880, 405—406; Dürer Through Other Eyes, Katal. Williamstown 1975, 30—33; Vorbild Dürer, Katal. Nürnberg 1978, 9. 10 Vö. pl. Vorbild Dürer, i.m. többek között 42, 48, 82, 95 sz.; Goldberg, i. h. (fent 2.j.) 10. j. 11 Bécs, Albertina. Ecset, szürke tinta, fehér fedőfesték, lila alapozású papír. 420X282 mm. Jelezve balra fent: AD 1521. Fölső lapszélen felirat: „Der man was alt 93 jor und noch gesunt und fermuglich zw antorff". Prov.: Imhoff gyűjt. Winkler 788. sz. A 46. és 50. képen közölt fényképekért és közlésük engedélyezéséért Dr. Fritz Koreny-nek és az Albertina igazgatóságának tartozom hálás köszönettel. 12 Winkler, F., Die Zeichnungen Albrecht Dürers, I—IV, Berlin 1936—1939, IV, 25.
